Szeptember. Laposabbak a fények, hűvösebbek az éjszakák, hangosan muzsikál az őszi bogár. Az erdei gyümölcsök ünneplőt öltenek. A barkóca, a húsos som, a csipkebogyó pirosat, míg a kökény hamvas, bársonyos kéket. Mintha tudnák, hogy lakodalom készülődik. A szarvastehenek illegetik magukat, a szarvasbikákban pedig feszül a vágy. Ennek hangot is adnak. Ez a szarvasbőgés, amikor az őszi erdő ünnepel.
Az alábbiakban Adorján Péter, egyesületi tagunk természetfotóival a szarvasbőgés kulisszái mögé kalauzolunk.
Ősz elején a gímszarvasoké a főszerep
Hangosan kezdődőtt a szeptember a berekben. A gímszarvasok párzási időszakának idején az erdőkből és mezőkről mély, öblös bőgés hallatszik. A szarvasbika jellegzetes hangadása a tehenek lenyűgözését, terelgetését szolgálja, valamint erőssége a többi bikának, vetélytársaknak is jelzés. Azt jelzi: “Én vagyok a három ura! Tágítsatok!”.
Mintha királyok lennének
A gímszarvasbikák a “szerelemtől” elvakulva minden óvatosságukat félredobva járnak a természetben. Ilyenkor az utakon is gyakrabban találkozhatunk velük. Sőt ha csendben hallgatózunk, akkor fültanúi is lehetünk a szerenádnak.
A NAP KÉPE:
Nézd meg az online galériát! Lapozz a további képekért!
fotó: Adorján Péter
szöveg: Adorján Péter és Adorján Flóra
