Nagykanizsa keleti felén, ahogy a 61-es út a Csónakázó-tó melletti körforgalomba fordul, találunk egy világosbarna zsalukkal díszített és fehérre meszelt épületet, melynek neve Szőlőskert Étterem. A családi házra emlékeztető külső szinte magához csalogatja az átutazókat, hajlékot ad a világot járó vándoroknak és meleg étellel kínálja a családokat, baráti társaságokat. Aki kicsit is érdeklődik a minőségi zalai és a színes mediterrán konyha iránt, itt megtalálja számításait.
A Szőlőskert Étterem kertjében 2020-tól termelői piac is működik, ahol mi is rendszeresen megfordulunk beszerezni a környék gazdáitól származó finomságokat és alapanyagokat. Ezúttal viszont az étterem megálmodóihoz érkeztünk, hogy eleget tegyünk a mi és Olvasóink kíváncsiságának: mégpedig hogy megtudjuk, miben áll egy családi vállalkozás három évtizedes töretlen fejlődése és hogyan alakítja mindez a zalai gasztronómiát.
A Szeretünk Zala csapatának nem titkolt célja, hogy megtalálja azokat a helyeket, amelyek Zalát Zalává teszik. Sorozatunkban olyan helyszíneket, rejtett kincseket és értékeket mutatunk be, amelyek a megyét a helyiek és a messzi földről érkezők számára is különlegessé teszik.
Minden történet az elején kezdődik
Ezesetben pedig mondhatnánk azt is, hogy süppedő mocsárban. Akkoriban nem kis feladat állt a Gelencsér család előtt. Ha visszaugrunk 1992-be, akkor az étterem helyén, a főút mentén egy mocsaras, ingoványos területet találunk, háta mögött a kisbagolai szőlőheggyel.
Egy ilyen adottságokkal rendelkező terület átalakításához nem kevés képzelőerőre lehetett szükség, ami a Gelencsér nagypapának minden bizonnyal megvolt. Bár az ő elképzelése egy kocsma megnyitása volt, a családi kupaktanács döntése nyomán azonban Nagykanizsa egyik legforgalmasabb csomópontjában egy non-stop nyitvatartással működő fogadó és szálláshely létesült.
A város első éttermeként és panziójaként elhíresült Szőlőskert Fogadó már akkor is határozott elképzelések és értékrend szerint működött, ami az évek során vált egyre szilárdabbá.
A legnagyobbaktól tanulni, soha meg nem állni, a világ konyháinak fortélyait ellesni és a magyar gasztronómiát gyarapítani. – László szerint ebben rejlik a minőségi vendéglátás titka.
Küldetésük egyszerű: “A vendégeidnek jót akarsz adni.”
Szerintük e nemes cél beteljesítéséhez elengedhetetlen egy nagy adag kíváncsiság, a szakma iránti elhivatottság, és az örökös fejlődni akarás.
A folyamatos tenni akarás és fejlődés tetten érhető az étterem evolúciójában is. Hol non-stop munkásszálló jelleggel, hol rendezvényközpontként üzemelt az elmúlt évek alatt, 2009-től pedig a magyar, a zalai és a mediterrán konyha fúziójának kidomborítása, a fenntartható vendéglátás jellemzi.
E két konyha “házasságának” mozgatórugója a jó minőségű, szezonális alapanyag lehető legegyszerűbben való elkészítése, hogy a belőle készült ételek íze, zamata a kóstoló számára emlékezetes legyen.
“Ha elmész a piacra, akkor nem azt nézed, hogy mennyibe kerül, hanem azt, hogy mit veszel.”
A jó minőségű zöldségek, gyümölcsök és húsok megszerezéséért olykor messze kell menni. Bár a zalai erdők – ha az égiek is úgy akarják – ősszel ontják magukból a vargányát és más erdei gombákat, a környékbeli kistermelők pedig zamatos áruval járulnak hozzá a minőség fenntartásához, az is gyakori, hogy a portékáért vagy egy-egy különleges ízvilág kipróbálásáért távoli helyekre kell elutazni.
László és Andrea mindketten nagy utazók, ami az étlapon is megmutatkozik. Kirándulásaik alkalmával is fontos a gasztronómia. A világ bármely pontján szívesen belekóstolnak az egyszerű népi ételekbe és a több csillagos konyhák remekeibe is , hogy a felfedezett új alapanyagokat és technológiákat hazatérve a tájjellegű ételekkel párosítsák össze.
A halak nem akárhonnan, hanem egyenesen a kerti tóból érkeznek a tányérunkra, de kezeik alatt lesz a burgonyából és a lisztből dödölle, valamint az olasz tésztaételek is helyben készülnek.
Ottjártunkkor megkóstoltuk a zalai és a környező erdőkből származó vargányából készült erdészné gombalevesét, amit egy tál zalai tejfeles dödöllével és vadmalac pörkölttel kísértünk.
De nem minden az alapanyag,…
…ugyanis azt tökéletesen kell tudni elkészíteni is.
A konyhatechnológiai újítások ismerete és helyes használata hozzájárulnak a magas színvonalhoz. A szakmai fortélyokat pedig a hazai gasztronómia megújítóinak nagyjaitól, továbbképzéseken lesték el.
A harmadik összetevő az autodidakta tanulás
A világban nyitott szemmel járnak, üdvözlik a modern megoldásokat, folyamatosan képzik magukat és odafigyelnek a vendégek igényeire, többek között az egyre népszerűbbé váló vegetáriánus fogásokat kedvelőkre.
Állandó mozgásban
A belső mellett a külsőt is fontosnak tartják.
Az ételek elfogyasztásának élményét a hol gondosan megkomponált, hol hanyagul tökéletes tálalás egészíti ki.
Bátran kísérleteznek és ha kell, megújítják, átalakítják, új stíluselemekkel bővítik az épületet, ezért könnyen lehet, hogy aki pár éve tett utoljára látogatást a Szőlőskertben, az most egy egészen más enteriőrrel találkozik.
“Olyan ez nekünk, mint a családi ház: soha nincs megállás, mindig van mit szépíteni, fejleszteni.”
mondja Andrea.
A belső tér egyébként egyszerre teremt otthonos, falusi, de mégis modern, valamint rusztikus hangulatot. A mosdóajtók felett egy kakas és egy tyúk tessékel be az illemhelyre, a falakat a Ludvig Dani/Kendlimajor alkotása díszítik. A régi családi fotókkal és emlékekkel tűzdelt fal előtt állva pedig mi vendégek is átélhetjük kicsit a Szőlőskert múltját és fantáziálhatunk a jövőjéről is.
A fejlődéshez a fenntartható szemlélet és a saját termékek előállítása is hozzátartozik. Kísérleteznek házi sajtokkal, a fenntarthatóságért pedig komposztálással, a szívószál kiiktatásával, lebomló csomagolóanyagok használatával, valamint a termelői alapanyagok alkalmazásával tesznek.
Ötödik komponens: a család
Izgalmas végigkísérni, hogy a családok együtt működésében micsoda erő és lehetőség lakozik. Ha gyakran még nincsenek is egy véleményen, az öt fős család minden tagja kiveheti – vagy ahogy László mondja félig tréfásan, félig komolyan: kötelező kivennie a részét.
A gyerekek közül van, aki a mai magyar vendéglátást modern, környezettudatos eszközökkel gazdagítja, és van, aki remek stílusérzékének felhasználásával teszi szebbé a helyet.
“A közös munka néha nehezen megy persze, de mégis megtaláljuk az utat egymáshoz.”
Az alma nem esett messze a fájától…
A Szőlőskert Étterem kertjében 2020 óta termelői piac is működik, ami anya és lányai szerelemprojektjeként indult a koronavírus berobbanásának idején. A piacon a közeli kistermelők portékáit szerezhetjük be minden pénteken, ráadásul a hagyományőrző céllal megrendezett tematikus piacnapokon még a híres miklósfai kerekrépalevest vagy más szezonális, ünnephez kapcsolódó ételeket is megkóstolhatunk.
És talán egy dologra nem adtunk még választ, amit magunk is a beszélgetés utolsó pillanatában kérdeztünk meg.
Honnan ered az étterem neve?
A nyitás előtt két név került szóba: a Paprikás Csárda és a Szőlőskert. Utóbbinak a helyszínhez közeli kisbagolai szőlőhegyekhez van köze.
A nagy dilemmát végül egy véletlen telefonhívás döntötte el.
A kezdetekkor a Gelencsér nagypapa téli vállalkozása a fenyőzés volt, mint oly sokaknak a környéken. A zalai fenyőt Kecskemétre vitte az adventi időszakban, ahol egy Szőlőskert elnevezésű étterem működött. Amikor idehaza a névválasztásra került sor, a nagypapa éppen a Szőlőskert étteremben ült, ami nemes egyszerűséggel oldotta meg a dilemmát. A döntés megszületett, és a nagykanizsai Szőlőskert azóta is családok, barátok, elfoglalt üzletemberek, világjárók találkozó- és pihenőhelye.
A Szőlőskert Étterem szezonális étlapját a honlapon éred el.
fotók: Varga Zsófia, Adorján Flóra, Szőlőskert Étterem
