A farsangi időszakban különböző népszokásokkal és tájegységenként változó, látványos eseményekkel próbálták elűzni a sötét napokat, egyben elbúcsúztatni a telet. A zenés mulatságok, jelmezbál, bolond esküvő és gasztronómiai programok február hónapban zajlanak több szakaszra bontva.
A februári programokat itt gyűjtöttük csokorba, csemegézzetek belőle, akad a hónap második felére is érdekes rendezvény Zala vármegyében.
A fő ünneplés farsang végére, farsang farkára – farsangvasárnapra, farsanghétfőre és húshagyókeddre – összpontosult. De a farsangvasárnapot megelőző csütörtökön több helyen zajlott dínom-dánom, eszem-iszom, mielőtt a nagyböjti időszak megkezdődött volna.
Torkos csütörtök vagy kövércsütörtök?
A téli, hidegebb napokon egyébként is a nehezebb ételek fogyasztása terjedt el, különösen ott, ahol gazdálkodtak, jószágot tartottak. Egyrészt mert a kiadósabb ételek több energiát biztosítanak a gazdálkodónak, másrészt, mert a háztáji finomságok, amit maguk készítettek biztosították az ételekhez az alapanyagokat.
A torkos csütörtök nevében is sugallja a bőséges falatozást: füstöltek, káposztás ételek és természetesen fánk adta a terített asztalok javát.
Érdekesség
A Muravidéki Radamoson dobozú csütörtöknek nevezik a napot, talán a dobzodó – ízletes ételekben tobzódás – szó elhallásából.
A Muravidéki falvakban ilyentájt bőségesen került disznóhús, káposzta, kocsonya, fánk, bor és pálinka az asztalra. A farsangi ételek maradékát pedig megszárították, porrá törték, beteg jószágot gyógyítottak vele.
Ha szeretnél egy jól bevált farsangi fánk receptet,akkor ebben a cikkben találod több más téli finomsággal együtt.
Mi zajlott még az ünneplésen túl farsang idején?
A tél végi napokon már a következő gazdálkodási szezonra készülve terményekhez, termékenységhez kötődő, jó szerencsét és áldást hozó szokás volt felkeresni a gazdákat. A farsangi ételek egy részét is a bőséges termés reményében fogyasztották.
Dunántúlon vízkereszttől húshagyó keddig csoportosan jártak házról házra többnyire a fiúgyermekek köszöntő, jókívánság mondó, adománykérő énekekkel, amelyeknek egyik jellegzetes ritmusa a következő volt:
“Hipp, hopp, fársáng! Itt ölték az ártányt,
Hipp, hopp, fársáng! Itt ölték az ártányt,
nem adják a máját, csak a szalonnáját.”
A farsangi időszakban jelen voltak a gonoszűző, termésvarázsló, időjósló és bizonyos munkákat tiltó napok is.
Február 6-án, Dorottya napján ha fagyos az idő, akkor Julianna napjára, február 16-ikára enyhülés várható. Ez fontos megfigyelés volt, mert a tavaszi munkák kezdésére váró emberek Juliannától várták a tél szorításának enyhülését, a jobb időt, a természet ébredését.
Mivel idén – 2024-ben – Dorottya napon igazán tavaszias idő volt, így várható, hogy február 16-án, Julianna napon hideg, télies időjárás lesz.
Ha kihasználnád a hátralévő téli napokat, hogy a hideg időben készíthess kocsonyát, ajánljuk cikkünket, amiben ennek a megosztó ételnek a történetéről, zalai vonatkozásáról írunk:
A Muravidéken ebben az időszakban megveregették a gyümölcsfákat, hogy jó termés legyen. És ilyenkor kell mákot vetni is, hogy az biztosan ne legyen férges.
A délvidéki magyaroknál szokás volt például ezt mondogatni: „Farsangko azé kő emenyi táncónyi meg vidámnak lenyi, nagyokat ugranyi, hogy jó magosra nyőjjön a kender.” (Penavin 1988:42).
A tél végi összejöveteleken a közösségi élet erősítése épp annyira fontos volt, mint a farsangi köszöntők, bolondozások megélése.
Sármellékhez köthető érdekesség, hogy Vízkeresztkor a pap nem csupán a vizet szentelte meg, de a házakat is. A szentelt vízzel az idősebbek minden este meghintették a szoba négy sarkát és a fekvőhelyeket. Ez afféle bajelhárító, a gonosszal szembeni védekező szokássá lett.
Húshagyó kedden Zalaváron a férfiak és nők vicces maskarákba öltöztek, és meglátogatták az ismerőseiket. Egy bot volt náluk, amire a lyukas fánkot akasztották, amit a meglátogatottaktól kaptak. Ezzel a bottal járva huncut módon rá is veregettek annak a kezére, akivel útközben találkoztak.
Ami az Őrségben a rönkhúzás, az Zalában a faragóbak készítése
A földműveléssel és állattenyésztéssel foglalkozó falvakban a téli időszak adott lehetőséget arra, hogy ünnepeiket megtartsák. Így a farsang időszaka a hagyományos értékrend szerint a házasságkötés ideje is volt. A régi időkben nagy szégyennek tekintették, ha az elmúlt farsang idején nem köttetett házasság, pedig volt házasulandó fiatal a közösségben.
Hogy ennek híre menjen összehívták a falu apraját-nagyját, és egy tréfás ceremónia kíséretében rönkhúzással összekötött álesküvőt, más néven bolond-esküvőt tartottak és tartanak ma is Nyugat-Dunántúlon.
A férjhez nem ment hajadon, vagy a még meg nem nősült fiatalembert egy hatalmas fatörzsre ültetik, köréjük gyűlnek a vendégek, akár csak egy igazi lakodalomban. A menet többször megáll egy-egy háznál, vagy az adott településen található jelentősebb helyszíneken. Finom falatokkal itallal kínálják a házigazdák a vonulókat.
Természetesen a bolond lakodalomból sem hiányozhat a muzsika, így a zenészek is együtt vonulnak a maskarákba, vicces ruhákba, jelmezbe öltözött násznéppel.
Zala vármegyében is emlékeztették a házasulandó fiatalokat arra, hogy ideje van már összekötni az életüket a leendő társukkal. A farsang adott alkalmat arra, hogy tréfásan, de mégis látványosan emlékeztessék azokat, akik ugyan már elérték a megfelelő kort, de mégsem mentek férjhez.
Göcsejben – Gönczi Ferenc leírása szerint – „Húshagyókedd éjjel némely községben a legények a lányos házak ajtaja elé nagy tuskókat, faragóbakot raknak, s ezeket az ajtókilincsre is rákötözik, hogy a leány, akinek először illik felkelni a dolog után nézni ki ne tudjon jönni. Ez a lányra nézve figyelmeztetés, hogy nem ment férjhez, hát húzza a tuskót.” (Gönczi 1914:237).
Az Alpokalján, az Őrségben és a Vendvidék településein a rönkhúzás a mai napig élő hagyomány. A vidám mulatság a települések fő utcáin zajlik, igazán színes és kedves szokás, amire egyre többenkíváncsiak.
Tudtad?
A legtöbb faluban rönkhúzásként, de például Nádasdon törzsökhúzás néven, míg a nyugati határ közelében található szlovén nyelvjárásban fenyőlakodalom néven ismert ez a régi hagyomány.
Kiemelt kép: Kása Andrea
fotó: Márton Anikó és Török Károlyné Miszori Marianna
