A világ első néprajzi múzeuma 1891-ben Svédországban nyílt meg, mely Skansen névre hallgat. Nem nehéz kitalálni, hogy innen kapták a később Európa szerte és hazánkban is nyíló gyűjtemények a skanzen elnevezést. Most öt nyugat-magyarországi skanzen látogatásához szeretnénk kedvet csinálni. Kezdjük a sort rögtön két Zala megyében található látnivalóval.
A Göcseji Falumúzeumban a zalai hagyományok rejtekeibe pillanthat be a kíváncsi látogató
Magyarország első szabadtéri néprajzgyűjteménye 1968 óta Zalaegerszegen, a Zala folyó holtágánál kialakított területen várja a göcseji népi kultúra és építészeti stílus iránt érdeklődőket.
A skanzen területén negyven, 100-150 évvel ezelőtt épült ház mutatja be a 19. századi falu életét. Az épületek és berendezésük Zala megye, azon belül is főképp a göcseji tájegység jellegzetességeit mutatják be korhűen.
A Göcseji Falumúzeum néhányezer négyzetméteren gyűjti össze a zalai vidéken ismert “szegek” dimbes-dombos világának kultúráját.
A múzeum területén található több, zalai vidékre jellemző építmény is. Az elmúlt években felújított, a Zala folyó partján álló kétszintes Hencz-malmot belülről is körbe lehet járni.* A műemlék az egyetlen olyan építmény, melyet eredeti helyén őriztek meg, tulajdonképpen ez volt a kiindulópontja a göcseji skanzennek, hiszen e köré építették fel a múzeum többi épületét.
*Úgy tudjuk, hogy a malom jelenleg felújítás alatt áll.
Kávási Boronaút, ahol szinte csak a madár jár
Vas megye felől Zalaegerszeg felé haladva vagy a megyeszékhely irányából Zalalövő felé a göcseji dimbes-dombos vidék egyik eldugott települését, Kávást érdemes meglátogatni. A falu történetét hét dombon át vezető, 12 állomásból álló Boronaút mutatja be. A tájra oly jellemző szőlősbirtokok mentén 5 kilométeres szőlőhegyekre felfutó, majd völgyekbe ereszkedő tanösvény mutatja be a többnyire építészeti védelem alatt álló boronafalas többszáz éves présházakat és környéküket.
Ha a hosszabb túra nem is fér bele, a néhány épületből álló kávási skanzennél mindenképpen érdemes tenni egy sétát.
A faluból indulva a lakóépületekhez legközelebb eső tájház is védelem alatt áll, amit elsősorban a helyiek gondos előrelátásának köszönhetnek. A vidék hagyományait féltve őrző település ugyanis időben nekilátott a fagerendákból, sárral, agyaggal tapasztott lakóházak és melléképületek megmentésének. Korhűen rendbe hozták, majd falubeli gyűjtésből be is rendezték oly módon, ahogy abban valaha éltek az emberek.
Ha csupán egy napod van a környéken, akkor ezeket a göcseji látnivalókat ajánljuk.
Már nevétől is különleges az őrségi Pityerszeri skanzen
Az Őrség páratlan vidékét járva kihagyhatatlan látnivalók egyike a Szalafőn található Pityerszeri Falumúzeum.
A nyugat-magyarországi tájegységre jellemző szeres területek közül a 7 szerből álló Szalafő a mai napig megőrizte dombok és völgyek ölelésében található településszerkezetét. Mindegyik szer elnevezése – ami nem más, mint néhány házból, bekötő utakból álló csoportosulás – beszédes: Templomszer, Papszer, Felsőszer és a többi.
Az őrségi skanzenben található 4 lakóház és a hozzátartozó melléképületek egy kivételével mind eredeti helyükön állnak, mely egyedülálló az országban. Az 1970-es évekig lakott házakról van szó, így a falumúzeumban járva elég csak néhány évtizednyit visszalépni gondolatban a látogatónak, hogy érzékelni tudja milyen egyszerű életvitelük volt ezekben a vidéki házakban a családoknak.
A legrégebbi lakóépület – az egy helyiségből álló ún. Füstös ház – az egyetlen, amelyik Szalafő másik részéből került át. Egyszerre konyha, étkező és szoba, ráadásul falai füstösek, nehéz elképzelni, hogyan is éltek ebben a kezdetleges, minden komfort nélküli házban az őseink, ami egyben a jurtás életmód utáni első épített ház típus is. Nevét a belülre épített kemencés sütőről kapta, amihez nem készült még kémény.
A kerített ház, majd a módosabb boltíves, tornácos épület és a skanzen bejáratánál található zsupfedeles lakóegység kiválóan mutatja be azt a vidéki életformát, amiben a lakosok a természettel és az évszakokkal összhangban gazdálkodva éltek.
Javaikat, eszközeiket nagyrészt maguknak állították elő. Úgy tartják, a vidéki ember valaha mindössze négy dologért járt boltba: cukorért, sóért, petróleumért és gyufáért.
És hogy az elnevezés eredete se maradjon titok, a pityer egy énekes madár, amiből valaha nagyon sok élt az őrségi vidék ezen részén, így kapta ez a szer a Pityerszer nevet.
Vas megye ékessége a Vasi skanzen
Az országban másodikként, 1973-ban nyitotta meg kapuit Vas megyében a szombathelyi szabadtéri néprajzi múzeum. Az eredeti állapotban, de áttelepített épületek felidézik a vidéki, paraszti életmódot, az elmúlt évszázadok lakáskultúráját, az akkori emberek életvitelét.
A skanzen épületeinek java része a 19. század első évtizedeiben épült, de akad néhány 18. századi is. A legrégebbi lakóház 1792-ben, míg a legöregebb gazdasági épület 1755-ben épült és a Csipkereki szőlőhegyről került ide.
Ahogy egy korabeli falu felépült, úgy láthatók a szombathelyi Vasi skanzenben a szegényebb és tehetősebb, valamint a polgári, kisnemesi porták egymás szomszédságában. Különlegessége ennek a térnek, hogy a megyében élő nemzetiségeket is bemutatja: német, szlovén és horvát stílusjegyek is megtalálhatók.
A Vasi skanzenben nem csupán a megyére jellemző tapasztott boronaházak építészeti sajátosságait csodálhatjuk meg, hanem az őrségi szerek és a vendvidéki szórvány települések szerkezetét is.
A falumúzeum központjában az 1800-ban állított, Perenyéről származó későbarokk kápolna másolata mellett további érdekes építmény a 18. századi fa harangláb, ami Molnaszecsődről került ide, valamint a Cáki szabadkéményes kovácsműhely. Találni itt is a legősibb háztípusból, a vendvidéki Felsőszölnökről származó szlovén füstösházat, valamint füstöskonyhás, fakéményes német stílusú lakóépületet is.
Somogy megye különleges skanzenje Szennán várja a látogatókat
A vasi és zalai skanzenek után a Balatontól egy kicsit délre haladva érdemes Kaposvár felé venni az irányt. A Szennai Skanzen, – ami falu a faluban – a Zselic kapujában, Kaposvártól 8 km-re az országban egyedülálló módon egy létező falu közepén mutatja be Belső-Somogy és a Zselicség népi építészetét.
A 19. század közepétől a 20. század első feléig terjedő múlttal, eredeti, áttelepített épületek alkotják a Szennai skanzent. Az öt lakóház közelében a hozzájuk szervesen kapcsolódó gazdasági épületek, pincék, présházak és Somogy megye vallási életét bemutató szakrális építmények találhatók.
A gondos áttelepítésnek köszönhetően a legmesszebbmenőkig megtartották az épületek eredetiségét, így a faelemek, hagyományos anyagok és technikák alkalmazásával 1978-ra elkészült a múltidéző épületegyüttes.
A múzeum területén található Somogy kiemelkedő műemléke, az 1785-ben népi barokk stílusban épült festett, kazettás mennyezetű református templom, mely a mai napig az itt lakók használatában van.
szerző: Márton Anikó
fotó: Adorján Flóra, Márton Anikó
A cikk 2022. június 15-én jelent meg először.
A cikk a Vidéki Élet Magazinnal való együttműködés keretében jelent meg. A Szeretünk Zala Magazin szerkesztésénél fontos számunkra, hogy Zala megye látnivalóinak bemutatása mellett az azon túli, de közvetlen közelben lévő, valamint a régióra jellemző értékeket is megismertessük olvasóinkkal. Hiszen az itt élő emberek közös kulturális szokásainak terét nem a megyehatár vagy az országhatár jelöli ki, hanem a KÖZÖSSÉG.
