Fumu » Cikkünk a témában: Mi a fene az a fumu?

Búbos túró » 
„Régen a szabadkéményes konyhákban füstölték a különböző túrókat, napjainkban már csak húsfüstölőben. Sajnos egyre ritkábban lehet találkozni a piacokon ezzel a ma már kuriózumnak számító étellel. Szezonálisan, füstölések idején, ősszel vagy télen szokták készíteni. A szezonalitás amúgy jellemző volt eleinkre, mindig az épp aktuális alapanyagokból főztek. Félő, hogy feledésbe merül a füstölt túró vagy más néven csúcsos vagy búbos túró elkészítésének titka. A túrót zúzott fokhagymával, fűszerpaprikával, őrölt köménnyel és borssal, sóval ízesítjük, majd kis csúcsokat formázunk belőle, egy napra betesszük a hűtőbe, hogy a fűszerek jól átjárják. Ezt követően mehet a füstölőbe. Füstöléshez természetesen a bükkfa a legjobb.” Forrás: Pirikly József Zalai, vasi paraszti étkek c. könyve

Pörkölt torta » Cikkünk a témában: A pörküttorta’ pörköltből készül? A grillázs sztori

Videónk a témában.

Barack »

A „barack” nem a gyümölcsöt jelenti itt, hanem egy jellegzetes, hagyományos zalai süteményt. Két félgömb alakú, omlós tésztából készül, amelyeket lekvárral (legtöbbször baracklekvárral, de más házi lekvár is előfordulhat) ragasztanak össze. A sütemény külsejét barack színűre festik (régebben céklalével vagy más természetes színezővel, ma gyakran ételfestékkel), majd kristálycukorba hempergetik, így valóban egy őszibarackra hasonlít.

Ez a sütemény igazi ünnepi édesség volt Zalában, gyakran esküvőkön, keresztelőkön vagy falusi bálok alkalmával került az asztalra. A „barack” egyszerre játékos és elegáns desszert, amely a háziasszony ügyességét is megmutatta, hiszen szépen kellett formázni és díszíteni, hogy valóban gyümölcsöt idézzen.

Pöcsmácsik » 

A pöcsmácsik a zalai konyha egyik legegyszerűbb, mégis legotthonosabb tésztaétele. A neve a készítés módjára utal: a kinyújtott tésztát nem szabályosan vágják, hanem kézzel „pöcögtetik”, azaz kis darabokra csipkedik, tépik. Ez adja a jellegzetes, rusztikus formáját.

A tészta alapja liszt, víz, tojás és egy csipet só – vagyis minden, ami a régi parasztházak kamrájában mindig megtalálható volt. A pöcsmácsikot sós vízben kifőzik, majd többféleképpen tálalják: gyakori volt a túrós-tejfölös változat, de fogyasztották pirított szalonnával, káposztával, vagy akár levesbetétként is.

Ez az étel a mindennapok egyszerű, gyorsan elkészíthető fogása volt, amely a hétköznapokban és a nehezebb munkák idején is jól táplálta a családot.

Hájas » Cikkünk a témában

Laska »
A laska Várvölgy egyik legismertebb hagyományos étele, amely a zalai konyha egyszerűségét és leleményességét őrzi. Eredetileg a szegény ember eledele volt, hiszen elkészítéséhez elég volt néhány alapvető hozzávaló: liszt, víz, zsír és egy kevés szódapor. Az asszonyok a tésztát kinyújtották, majd kisebb darabokra vágták vagy szaggatták, és sokféleképpen elkészítették: krumplival, káposztával, túróval, szilvával vagy akár paprikával ízesítve.

A laska nemcsak egyszerű étel, hanem a közösségi és családi élet része is volt: a hétköznapokban ugyanúgy asztalra került, mint a jeles alkalmakon. Idővel a recept gazdagodott, a változatok pedig generációról generációra szálltak, így a laska a mai napig élő hagyomány maradt a zalai falvakban.

Zalai finomfalatok » Cikkünk a témában

Tarkedli » 

A tarkedli egy hagyományos zalai kelt tészta, amely a palacsinta és a fánk közötti átmenetnek tekinthető. Kis, kerek, ujjnyi vastag sütemény, amelyet élesztős, lágy tésztából készítenek. A tésztát hagyományosan tarkedlisütőben – egy több mélyedéses öntöttvas serpenyőben – sütik ki, így kapja jellegzetes formáját.

A tarkedlit sokféleképpen fogyasztják: porcukorral meghintve, lekvárral megkenve, mézzel csorgatva vagy akár natúran. Puha, könnyű állaga miatt a gyerekek és felnőttek kedvence is volt. Zalában gyakran vasárnapi reggeliként, ünnepeken vagy vendégváró süteményként került az asztalra.