A nyári és olykor a téli esték pikantériája, hogy lehetőségünk van szemeinkkel végig pásztázni a Földet körülvevő idegen világok halovány fényeit. A Nagy Göncöltől, az Esthajnalcsillagon át a gyorsan mozgó ISS űrállomásig számos ismert fénypontot ismerünk. Azonban az égbolt legnagyobb része rejtve marad szemünk számára. Szerencsénkre léteznek olyan fotósok, akik elhozzák nekünk a látvány egészét.
Makár Dávid, zalai asztrofotós képei következnek.
Lefotózni a láthatatlant
Kiskorom óta érdekel a csillagászat és örülök neki, hogy Zala megyében élek ahol minden feltétel adott ahhoz, hogy megfigyelhessem és fotózhassam a csillagokat és a csillagködöket.
A fényszennyezés elég csekély megyénkben – még a nagyvárosaink szomszédságában is bátran lehet fotózni az éjszakai eget. Szerencsére mára létezik olyan technológia, aminek köszönhetően mindenki előtt ott áll a lehetőség, hogy kicsit részese legyen az éjszakai égboltnak.
kezd el mesélni Dávid.
A Tejúttól a skorpió csillagképig (Zalaszentiván)
Dávid mindig szeret még naplemente idején megérkezni a fotózás helyszínére. Ekkor lehet alaposan felmérni a terepet, még világosban és megtalálni a tökéletes helyet a fotóhoz.
A helyszín bejárása közben vette észre a képen látható kis épületet is. Ami ennek köszönhetően lett társa a nyári égbolt magabiztos látványosságának, a Tejút világosabb oldalának is. Az épületromtól jobbra-fent szépen kivehető a skorpió csillagkép és az azt körülvevő ködök is halványan, de látszódnak.
A biciklimet szándékosan hagytam a képen, mert szerintem ad egy kis pluszt az összhangnak.
Ez a kép jelenti számára a 2021-es nyári Tejútszezon kezdetét. Mivel csak időszakosan lehet fotózni: áprilistól (ilyenkor még napkelte előtt) egészen októberig.
Egyik kedvenc helyem Zalaszentiván és a tőle Kelet – Északkeletre fekvő területek, hiszen április és június között a Tejútrendszer akár szabad szemmel is észlelhető, mert nincs útban Zala megye fővárosának fénye. Távolságra nincs messze Zalaegerszegtől és mégis tökéletes helyszín számomra kerékpárral. A fent látható kép is itt készült a Zalaszentivánt és Kemendollárt összekötő úton.
Egy zalaszentiváni ház felett „elrepülő” Hattyú
Szintén egy hozzám közel álló felvétel Zalaszentivánról egy magányosan álló házzal az előterében ami Zalaszentlőrinc felé vezető út mellett található.
Dávid elmondása szerint, a Tejút nyári része még nem volt megfigyelhető.
Egy májusi estén készült amikor még éjfélre haza kellett érni, ezért nem várhattam meg a Tejút centrumát.
A ház felett a Hattyú (Cygnus) régiót láthatjuk és a tejút sötétebb és hidegebb színvilágú részeit.
Érdekes volt ebben a túrában, hogy az utolsó Zalaszentivánról induló vonat szabta nekem a határidőt ezért nagyon kapkodnom kellett a vége felé.
Sibrik kápolna – ahonnan szabad szemmel is hasonló látvány vár
Itt láthatjátok az eddigi kedvenc képemet ami egyúttal el is hozott egy új időszakot az asztrofotózásban a számomra.
Dávid a fotózást megelőző héten vett egy olyan csillagászati mechanikát, ami képes követni a csillagok mozgását az égbolton.
Egyik ismerősömmel elutaztunk Zalaháshágyra a Sibrik kápolnához és ott olyan szinten sötét az égbolt, hogy szabad szemmel is tökéletesen lehet látni a Tejútrendszer teljes ívét.
A látványt össze sem lehet hasonlítani a zalaszentiváni égbolttal. Dávid bátran ajánlja mindenkinek, hogy szánjon rá egy éjszakát és utazzon el oda: “Megéri a látvány és a kápolna is elképesztő ahogy áll a szántóföldek között, egymagában.”
A kép történetéhez hozzá tartozik még, hogy eredetileg a Tejút teljes ívét szerette volna lefotózni. Azonban idő előtt jöttek a felhők és ezért csak a felét sikerült lencsevégre kapnia: a Tejút centrumától egészen a Hattyú régióig.
Amikor a Tejút a legtöbbet mutatja meg magából
A fotózás helyszíne, valahol Alibánfa és Kemendollár között helyezkedett el, egy szántóföldekkel körülvett kicsi ösvényen, ahol a munkagépek szoktak közlekedni. A dombok, amiket láthatunk Petőhenyétől Délre helyezkednek el és előtte a fények, az maga a falu.
Egy kicsit közelebb hoztam a Tejút centrumát a Sagittarius régiót és mellette jobbra a Rho Ophiuchi felhőkomplexumot, avagy a Skorpió régiót ami a személyes kedvencem az égbolton.
A szél ezen az éjszakán nagyon erősen fújt. Dávid épp egy hidegfront után ment fotózni. Ilyenkor a legtisztább a légkör: a Tejútból ekkor mutat meg mutatja meg a legtöbb részletet magából.
“Magával ragadott az ottani égbolt és a kápolna.”
Közel 1 hónappal később, júliusban ismét felkereste a zalaháshágyi Sibrik kápolnát. Ez lett az egyik kedvenc asztrofotós helyszíne, amiről várhatóan még sok-sok kép fog születni.
Itt szerettem volna valami extrát tenni a képre, ezért beleálltam és magam világítottam meg a kápolnát és közben az ismerősöm engem világított.
A Tejút centruma volt a célpont, még mindig… Hiszen nyáron ez a leglátványosabb része az égboltnak. Azt hiszem mondhatjuk, hogy sikerült is méltó emléket állítania neki.
További különleges fotókért kövessétek Dávidot.
