Zala megye nemcsak a dombjai és erdős lankái miatt egyedülálló, hanem a gazdag zalai hagyományok és népszokások révén is, amelyek a mai napig meghatározzák a helyi közösségek életét. Ezeknek a szokásoknak nagy részét a mai napig megtartják ezzel éltetve az ősök hagyatékát. A tavaszi időszak különösen mozgalmas: a farsangi maskarások tréfás felvonulásaitól kezdve a legényavatások próbáin át egészen a téltemető kiszehajtásig számos izgalmas népszokás élt és él tovább a mai napig. Vajon milyen hagyományokat őriztek meg a zalai falvak, és melyek azok, amelyek újraéledtek az utóbbi években? Ismerd meg a megye legérdekesebb népszokásokat és ha teheted csatlakozz hozzájuk résztvevőként vagy nézőként!
Farsangi maskarások és bolondos mulatságok
A farsangi időszakhoz több zalai hagyomány és népszokás is kapcsolódik, amelyek a téli időszak búcsúztatását, a tavaszvárást és a vidám mulatozást helyezik középpontba.
Macskurások és alakoskodók felvonulása
Jónéhány zalai településen a farsangi időszakban gyakori volt a maskarás felvonulás, amikor a fiatalok és idősek különféle jelmezekbe bújva járták végig a településeket.
A népszokásról a Zala Völgye Értéktár oldalán találtam érdekességeket, ahol Kozma Józsefné meséli el emlékeit. Ebből szemezgetve íme a kávási és zalaszentgyörgyi macskurázás:
Káváson a helyi macskurázás hagyománya ismert volt a XX.század közepétől. Ezt a farsangzáró és télbúcsúztató szokást hamvazószerda előestéjén, húshagyó kedden tartották, amikor sötétedés után házról házra jártak a faluban.
A szomszédos Zalaszentgyörgyön a macskurázás hagyománya azóta is él, bár míg régen a fiatalok vettek részt benne, ma már inkább a hagyományőrző felnőttek járják a falut. Az előkészületek annak idején egyszerűek voltak, és a cél az volt, hogy a jelmezeseket ne lehessen felismerni. Ennek érdekében otthonról összeszedett rongyokat és ilyen-olyan ruhadarabokat húztak magukra, arcukon harisnyát viseltek, kezükben botot vittek.
A legjellemzőbb jelmezek groteszk, humoros összeállítások voltak: menyasszony, vőlegény, vőfély vagy koszorúslány. Manapság már bármilyen álarcot és maskarát viselnek.
A macskurázók kisebb-nagyobb csoportokban járták a falut, majd a napot vidám bállal zárták.
Téltemetés és kiszebábu-égetés
Néhány zalai településen, például Nagykanizsa és Keszthely környékén, a farsang végéhez közeledve kiszebábukat készítettek, amelyeket rituálisan elégettek vagy vízbe dobtak. A bábu a telet, betegségeket és rossz dolgokat jelképezte, a hamu vagy a víz pedig a megtisztulást és az új kezdetet szimbolizálta.
Batyus bálok és falusi farsangolás
A batyus bálok régen népszerű események voltak Zala megyében is, ahol a résztvevők maguk vitték az ételeket és italokat, a mulatság pedig sokszor hajnalig tartott. Az idősebb generációk mesélnek róla, hogy ezeken a bálokon a fiatalok párt is találhattak maguknak.
Farsangi fánk és más finomságok
A farsang egyik elengedhetetlen eleme a zalai forgácsfánk, amit más néven csörögefánknak is neveznek. Emellett főképp különféle ízesítésű rétesek kerültek a tányérokra.
Van még egy különleges édesség, amit hagyományosan a zalai régióban készítenek. Bár ez nem a farsasnghoz kapcsolódik, de ha érdekel a helyi gasztronómia, akkor érdemes tovább olvasnod. Ez nem más, mint a cukorperec. Hallottál már róla, vagy esetleg már kóstoltad is? A cukorperec készítésének fortélyait ebben a cikkünkben találod:
Bolondesküvő, rönkhúzás és faragóbak készítés
Régen igen nagy szégyennek számított, ha egy közösségben akadt házasulandó fiatal, de mégsem köttetett házasság. Hogy ezt tréfás formában szóvá tegyék, a falu apraja-nagyja összegyűlt, és egy játékos ceremónia keretében megtartották a bolondesküvőt. Az esemény elmaradhatatlan része a rönkhúzás, amikor a nőtlen ifjút vagy hajadont egy hatalmas fatörzsre ültetik, miközben a vendégek köré gyűlnek, mintha egy valódi lakodalmat ünnepelnének.
A vidám menet a faluban több helyen is megáll – legyen az egy ház vagy egy fontos helyszín –, ahol a házigazdák étellel és itallal kínálják őket. A jó hangulatról a zenészek gondoskodnak, akik a maskarákba és tréfás jelmezekbe öltözött násznéppel együtt vonulnak, fokozva a bolondos lakodalom vidámságát.
Ez a hagyomány a mai napig él a Nyugat-Dunántúlon, az Őrség falvaiban.
Göcsejben Gönczi Ferenc leírása szerint:
„A lányos házak ajtaja elé nagy tuskókat, faragóbakot raknak, amit az ajtókilincsre is rákötöznek, hogy a leány, akinek először illik felkelni a dolog után nézni ki ne tudjon jönni. Ez a lányra nézve figyelmeztetés, hogy nem ment férjhez, hát húznia kell a tuskót.”
A disznóvágás a falusi élet része
A farsangi időszakra esett a falusi élet egyik fő hagyománya, a disznóvágás. Amellett, hogy ezzel a család éléskamráját töltötték fel finomabbnál-finomabb ételekkel, ez volt az utolsó alkalom a nagyböjt előtt, hogy bőséges lakomákat csaphattak az emberek. Illetve a hideg időjárás is kedvezett ennek a szokásnak, valamint az is, hogy a január végén, februárban vágott disznóból húsvétra elkészült a füstölt sonka.
A füstölés egy hagyományos tartósítási eljárás, amellyel hosszú időre biztosítani lehet a húsféléket akár konyhai alapanyagként, akár közvetlen fogyasztásra.
A kocsonya igen megosztó étel, van, aki nem tudja megenni más rajongással fogyasztja. A disznóvágáson keletkezett bőrös részek feldolgozásának és fogyasztásának elkészítési módja ez az étel.
És hogy hogyan készül ez az étel egy zalai konyhában arról ebben a cikkben olvashatsz:
A fent említett hagyományokat a helyiek ma is tartják. Természetesen ezek az idővel változtak, alakultak és modern köntöst kaptak, de ettől függetlenül olyan rítusok, amelyek összekötik az itt élőket.
Látogass el az Országos Farsangi Fánkfesztiválra és kóstolj bele a zalai farsangba!
kiemelt kép: Kása Andi – Szeretünk Zala
fotó: Adorján Flóra – Szeretünk Zala
A cikk 2025.02.23-án jelent meg először.
