A Szeretünk Zala csapata számára a karácsony az egyik legkülönlegesebb ünnep – csak úgy mint mindenkinek. Még ha az ünneplés eltérő családokban hasonló menetben is zajlik; mindenki más-más szokás, élmény és hagyományok mentén éli meg. Mondhatni nincs két egyforma karácsony…
Az ünnepek közeledtével a Szeretünk Zala tagjai összegyűjtötték legkedvesebb emlékeiket, pillanataikat, vagy éppen vágyukat. Rövid kis történeteinkkel szeretnénk Nektek boldog karácsonyt kívánni!
Gelencsér Janka
Vannak a karácsonyi grincsek és a Karácsony-imádók. Én határozottan az utóbbi csapatot erősítem. Nincs olyan, amit ne szeretnék a Karácsonyban. Pár napja Budapesten a dugóban állva, majd a vásárlók hadát leküzdve azzal nyugtattam magam, hogy még ez sem ronthatja el a kedvem, hisz nemsokára Karácsony!
Az Ünnepekre mindig a húgommal közösen készülünk és szerintem ez 70 éves korunkra sem fog változni, hisz keresve sem találhatnék még egy hozzám hasonló szinten lévő Karácsony-imádót. Ezt a párom és a család többi tagja sem bánja, mert mindenki helyett is készülünk! Az Ünnepek nagy részét mindig Zalában töltjük, ez a család, az örömködés, a nagy evések és beszélgetések ideje, még ha sok munkával is párosul.
A kedvenc karácsonyi szokásunk sajnos már nem megvalósítható, de mindig örömmel fogok rá visszagondolni. 5-6 éves karácsonyi hagyományunk volt, hogy az öcsémmel és a húgommal minden év december 25-én kimentünk a lovunkkal az erdőbe sétálni. Csak sétáltunk, beszélgettünk és bár szétfagytunk, imádtuk. Ez volt minden évben az egyetlen alkalom, amikor elkísértek a lovardába a többiek is. Idén sajnos új hagyományt kell kitalálnunk, de erre mindig boldogan fogok emlékezni! Lehet el kéne kezdenünk a zalai karácsonyi kirándulásokat.
Kovács Peti
Szerencsés vagyok, rengeteg varázslatos emléket őrzök a Karácsonyról, különösen december 24-ről…
Kicsi gyerekként mindig a néhány háznyira lakó Nagypapámhoz küldtek foci összefoglalót nézni. Ma is beleborzongok a földöntúli örömbe, amit hazaérve éreztem az ünnepi fényben úszó otthon láttán. Szerettem 24-én este templomba menni. Miközben a lábam alatt ropogott a hó (akkor még volt), sorra csodálkoztam rá az egyes házaknál fényesen villogó karácsonyfákra. Ma is fel tudom idézni, kinél mi volt a standard kompozíció.
Felnőttként persze változik a hangsúly… Főleg, miután felesége lesz az embernek. December 24-e Pesten, 25-e már Zalában… Szerencsésnek érzem ezt is, mindenhol szép, csendes, családi az élmény. A nálunk családi tradíciónak számító vörösborozással egybekötött halászléfőzés pedig remélhetőleg 26-án is kiváló élmény lesz
Kis Dani
Én előre tekintek picit és az idei -még nem megtörtént- karácsonyi emlékemet képzelem magam elé.
Évek óta úgy éreztem a rohanás a munka és a kapkodás miatt egyre veszik ki belőlünk a karácsonyi készülődés és események megélésének élménye. Átgondolva, talán azért is volt ez, mert a testvéreim és én is felnőttünk, így már nem volt ugyanaz, mint régen.
Idén viszont újra van karácsonyi hangulat, mert megszületett a kisfiúnk, akinek ez lesz az első ilyen élménye. Innentől kezdve még sok éven keresztül készülhetünk, díszíthetünk, csomagolhatunk, énekelhetünk majd együtt úgy, mint anno az én gyerekkoromban. Nekem most ez a legkedvesebb „emlékem” és külön öröm, hogy mindezt Zalában élhetjük át.
Márton Anikó
Sok évvel ezelőtt mindenféle környezetbarát megfontolásból úgy gondoltam, hogy nem állítunk fenyőfát, mert az ünnep anélkül is teljes tud lenni. Ám akkoriban még kisebbek voltak a gyerekeim, kérleltek, hogy legyen mégis. Így az lett a közös elhatározás, hogy direkt utolsó pillanatban megyünk az árushoz és az ottmaradt kis fát hozzuk el, ami nem kell már senkinek. Akkor is, ha kajla, ferde, akármilyen.
Következő évben fokoztuk ezt az öko-élményt, mivel lányom középiskolás fenyőfáját örököltük meg. Az osztályfát pár napra feldíszítették, majd jött a szünet, a teremben nem maradhatott, ki kellett volna dobni, de az én lánykám úgy gondolta pont jó lesz az nekünk.
Így lett azon az éven két élete a fának. Manapság pedig csak kimegyek a kertbe, szedek néhány friss ágat a csodás fenyőfákról, vázába teszem és fenyőillatú a ház.
Adorján Flóra
A könnyű 24-e ebéd után a húgom és én gyerekkorunkban mindig levonultunk a szomszédban lakó mamához és a délutánt nála töltöttük, amíg a szüleim igyekeztek kicsinosítani a lakást, kifaragni a fenyőfa talpát, feldíszíteni a karácsonyfát, és megfőzni a karácsonyi vacsorát. Mindeközben mi ketten, hogy izgatottságunkat csillapítsuk, a mamát táncos-zenés műsorral, olykor betlehemi játékokra hajazó előadással szórakoztattuk. Majd sötétedéskor megszólalt a telefon, mi meg már húztuk is a csizmát, nehogy lekéssük a Jézuskát.
Hazaérve először a gyerekszobába kellett mennünk, nehogy megzavarjuk a szégyenlős Kisdedet és angyalait az ajándékok kipakolásában. A zöld lámpát a nappaliból behallatszó csengettyűszó adta meg végül. A csengettyűt édesapám most, még 28 éves koromban is lelkesen rázza.
Bakos Molly
A legszebb karácsonyi emlékeim a kicsi koromhoz kötődnek, amikor az ünnepek mindig a családról és az országjárásról szóltak. 24-én szüleimmel Karácsonyoztunk Pesten, Apukámmal együtt feldíszítettük a fát, miközben Anyukám finom halászléjének illata járta be a lakást. 25-26-án pedig a nagyszülőket mentünk meglátogatni, először Békés megyébe, majd Bács-Kiskun megyébe. Nagyon sokat járunk-kelünk, de a sok kilométer sosem számított, hiszen együtt lehetett a család. Nagyokat kártyáztunk, társasoztunk, na meg persze fulladásig ettük a milliónyi sütit és szaloncukrot.
Idén ez lesz az első olyan Karácsonyom, amit már a mesebeli Zalában töltök a párommal. Nagyon várom, hogy itt is újabb hagyományokat, finom recepteket és szokásokat ismerhessek meg.
Varga Zsófi
Nálunk karácsonykor mindig van valami gebasz… Egyrészt azért is, mert sosem telik egy helyben. Egyik évben például 25-én késő este egy lekésett átszállás miatt a Csurgói vasútállomáson ragadtam egy jó időre. Tavaly a kecskeméti fenyőpiacról autóztunk hazafelé 24-én, és a viharban alig láttunk magunk elé az úton. De olyan is volt, hogy család kutyája betegen feküdt a nappaliban, és mindenki érte aggódott (szerencsére kiheverte). Kíváncsian várom, hogy mit hoz az idei év, de az biztos, hogy így vagy úgy biztosan odaérek Zalába, ahol a legszebb karácsonyfa fog várni!
Kása Andi
December 26-án születtem, így számomra és a családom számára a karácsony mindig dupla ünnep. És hogy miért a jelen idő? Mert még sosem volt olyan karácsonyom, születésnapom, amit nem a szüleimmel töltöttem! Amikor elköltöztem otthonról, ők titokban még akkor is megszervezték az ünneplést, és elutaztak Zalába hozzám, hogy meglepjenek. Ez idén sem lesz máshogy! Együtt leszünk – én talán ezt szeretem legjobban a karácsonyban.
Pocsai B. Ábel
Pesti gyerekként minden napom a villamos zakatolásával, a buszok kipufogójának türelmetlen robajával és az utcán lévő emberek harsány zajával volt tele.
Sok-sok éven át a családi hagyomány szerint a sétatávolságra élő nagyinál kezdtük a Karácsonyi ünneplését – december 24-én, a szűkebb családi kör nála ebédelt. Mikor pedig leszállt az este felvettük a kabátunkat, csizmánkat, sálunkat és sapkánkat, hogy elinduljunk hazafelé. Az utcák üresek voltak, a buszok és villamosok sem jártak. Csönd volt, a város békésen pihent. Egy kőbányai gyereknek az ilyen fajta nyugalom egyszerre szokatlan és valami különös varázslatot is rejt magában. Nekem ez a karácsonyi csoda: a nyugalom, a béke és a csönd.
Kép: Simon Balázs | Instagram
