A hattyú ül a fészkén, a kakukk már kakukkol, a vízpartokat szegélyező bokrokban fülemüle énekel, tücsökmadár pirreg, pontyoktól és keszegektől forr a víz, az üstökös réce és a kócsag nászruhában, megjöttek a vándormadarak a távoli tájakról, bakcsó gubbaszt a csatornaparton, halászsasok tartanak pihenőt északra menet a Kis-Balatonon, a közeli pusztán tücskök ciripelnek. Mondhatni nagy a sürgés-forgás a berekben.
Díszes tollruhában járnak-kelnek a kócsagok. Itt a nászidőszak!
Érdekesség, hogy a karcsú madarakat egykor kócsagőrök védték a kihalástól, ugyanis pont a feltűnően szép tollai miatt a 20. század elejéig vadászták az állatot – a tollak a nemesek kalapját díszítették. Az első kócsagőr Gulyás József vörsi halász volt, aki 1922-ben állt munkába. Józsi bácsi úgy ismerte a nádast, mint a tenyerét, rendet is tartott, kócsagokat többek között neki köszönhetően figyelhetünk meg még ma is a Kis-Balatonon. Áldozatos munkáját a magyar természetvédelem egyik mérföldkövének is tekintjük.
Madárdaltól zeng a nádas
De itt van már a kakukk, a fülemüle, a nádirigó és a berekerdőben a nyaktekercs.
Épülnek a „madárlakások”
A függőcinege fészek nem mindannapi látvány, hiszen a madárka a pihe-puha fészkét vízpartokon álló fűzfákra szövi. A lógó fészek egy batyura hasonlít, rajta egy aprócska bejárat látható.
A búbos bankák öreg nyárfák és fűzfák odavaiban rakják tojásaikat, ők nem a fészeképítés mesterei.
Napi cuki: fürge ürgék rohangálnak és építik fészküket a Kápolnapusztai Bivalyrezervátumban
Szerkesztette Adorján Flóra Adorján Péter természetfotós gondolatai nyomán.
