Te is érzed az áthallást a Hegyke és a hetyke szavak között? Míg előbbi a Zalai borvidék közösségi borának neve, addig utóbbi a Magyar Értelmező Kéziszótár szerint fennhéjázó, rátarti, kissé kihívó jelentéssel bír. A Hegyke pedig mintha egy kicsit rá is játszana erre: pontosan tudja, hogy nevét a zalai „hegyek” világáról kapta, és azt is, hogy errefelé valójában inkább dombok sorakoznak. Zalában azonban a dombokat hegynek hívjuk – a Hegyke pedig ezt hetykén vállalja is. Szerethető, egyedi és nagyon zalai bor, amelynek bőven akadnak különlegességei. Te hányat ismersz közülük?
1. A zalai dombok Hegykéje
A zalai nyelvhasználatban a „hegy” kifejezés nem domborzati magasságot, hanem a szőlőműveléshez kapcsolódó zártkerti területeket, a dűlőket és a présházak mikrovilágát jelöli. Ha Zalában valaki azt mondja, hogy „kimegyünk a hegyre”, nem egy több száz vagy ezer méter magas hegycsúcsra gondol, hanem a telekre a falu végén, ahol régen az emberek gazdálkodtak, szőlőt műveltek, amely gyakran egy egész hétvégényi elfoglaltságot jelentett.
A zalai kultúrában a szőlőhegyek, a pincék és a domboldalak évszázadok óta meghatározó szerepet töltenek be.
Manapság is vannak „hegyek”, hogyne volnának és a gazdálkodás funkció is megmaradt, mellette pedig felértékelődött a természetben való időtöltés, a kertészkedés, a sütögetés, és az édes semmittevés szerepe is. A zalai „hegyen” a fiatalok még hegyi bulikat is szerveztek, hiszen szomszédok hiányában lehetett dimbítani vagy ha úgy tetszik viribülni (sokáig fent maradni, beszélgetni, szórakozni), nem zavartak senkit. A hegyi bulikon természetesen a hegy borát itták, vagy ha úgy adódott, pálinkát.
Erre a világra utal a Hegyke elnevezés is, amely a hetyke szóval is áthallásban van. A Hegyke ugyanis tudja magáról, hogy Zalában hegyek nincsenek, de hetykén megjegyzi magáról, hogy a megyében mégis így hívjuk a dombokon található hétvégi telkeket.
Egyszerre játékos és szerethető, közben pedig nagyon zalai: benne van a dimbes-dombos táj, a szőlőhegyek hangulata és az a kultúra, amely generációk óta összeköti Zalát a szőlővel és a borral.
2. Nem egyetlen szőlőfajta bora
A Hegyke kategóriáját tekintve házasítás, ám a borvidéki szabályzat szigorúan kötött kereteket szab a fajtahasználatnak. A keretrendszer megköveteli, hogy a házasítás alapját Kárpát-medencei régen meghonosodott fajták, mint például Olaszrizling, Királyleányka, valamint a Georgikonhoz kötődő keszthelyi nemesítésű szőlők adják. Utóbbiak közé tartozik például a Pátria, a Nektár vagy a Cserszegi fűszeres, amelyeket Bakonyi Károly szőlőnemesítő munkájának köszönhetünk.
Ez a fajtapolitika garantálja, hogy a bor egyedi karakterű cuvée-ként jelenjen meg a piacon.
A Hegyke tehát nem egyszerűen Zalában készül, hanem a Zalai borvidék kultúráját tükrözi.
3. Nincs két teljesen egyforma Hegyke
Talán ez az egyik legizgalmasabb tulajdonsága.
Bár minden Hegykének ugyanazoknak az alapvető szabályoknak kell megfelelnie, minden borászat a saját stílusában készítheti el a házasítást.
Más lehet a fajták aránya, de a különbségeket a termőhely sajátosságai is erősen alakítják. Eltérhet a dűlő talajának összetétele, a mikroklíma, a vízellátottság, sőt az sem mindegy, milyen fekvésű és tájolású területen terem a szőlő. Mindezek hatással vannak arra, milyen karakterű alapanyag kerül végül a pincébe.
Ehhez adódik hozzá az adott borászat szemléletmódja és a borkészítés során alkalmazott technológia. A szüret időpontjától kezdve az erjesztés módján át egészen az érlelésig számos olyan döntés születik, amely alakítja a bor végső karakterét.
Így miközben minden Hegykének meg kell felelnie a közösen meghatározott követelményeknek, és hoznia kell a rá jellemző illat- és ízjegyeket, minden borászat Hegykéjében megjelenik egy kicsit a saját termőhelye, szakmai szemlélete és borkészítési stílusa is.
Ezért igaz rá igazán: ahány borház, annyi Hegyke.
4. Egy, kettő, három? Minél több, annál jobb
A Hegyke nem kötődik egyetlen pincészethez, helyette a Zalai borvidék egészének legjellemzőbb tulajdonságait képviseli: friss, üde, lendületes fehérbor, gyümölcs- és virágillattal, komplex ízvilággal.
A Hegykét 2021 óta palackozzák, de ahhoz, hogy egy bor valóban megkaphassa a Hegyke minősítést, hosszú út vezet.
A borokat több körös kóstolás és szakmai bírálat előzi meg, mielőtt eldől, melyik tétel kerülhet végül a jellegzetes Hegyke-palackba. Egy-egy borász akár 4-5 különböző tételt is beküldhet a bírálatra, amelyek közül a bírák választják ki azt az egyet, amely minden szempontból megfelel a Hegyke követelményeinek.
A döntésnél nemcsak az számít, hogy a bor magas minőséget képviseljen, hanem az is, hogy karakterében, illat- és ízvilágában megfeleljen annak, amit a Hegyke közös stílusa jelent.
Így minden palack mögött komoly szakmai szelekció áll: sok tétel közül végül csak az a bor viselheti a Hegyke nevet, amely a bírálók szerint a legjobban képviseli az adott évjáratot, a borászatot és a közösségi bor karakterét.
Éppen ezért izgalmas akár több év Hegykéit is egymás mellett megkóstolni.
5. Még a címke is elárulja, honnan érkezik
A különbségek nem érnek véget a palackban.
A Hegyke arculatának egyik legérdekesebb részlete, hogy a címkén mindig az adott borászat környezetének domborzati mintázata jelenik meg.
Vagyis miközben a palackok első pillantásra ugyanahhoz a márkához tartoznak, közelebbről megnézve mindegyik egy kicsit más.
A hitvallás azonban közös, amely így szól:
Zala egy titokzatos vidék.
Végtelen erdők és szőlővel borított lankák, földből előtörő hőforrások – a zabolázatlan Mura és az érintetlen Kis-Balaton ölelésében. A Zalai Emberben is van valami megmagyarázhatatlan. Könnyedség és titokzatosság. No meg, hogy furcsán is hív bizonyos dolgokat. Itt a bozót dzsindzsás, a kancsal az csili, a tetőcserép az sindő, a krumplistészta az granatérmars. Ha itt azt mondják, fölfújhatod, akkor nem egy luftballonra gondolnak, hanem arra, hogy meg fogod bánni. Ha valami nagyon jó, az igen jó. Ha azt kérdezik, mire értél haza, akkor az időpontra kíváncsiak. Ha valami rajt van, akkor nem egy verseny kezdődik, hanem valami valamin rajta van. Ha itt valaki bólint egyet, az nem helyesel, hanem alszik néhány percet. Aki sokáig ébren van, az viribül. Ha partnak megy, akkor nem a folyóhoz sétál, hanem fölfelé. …és ami aztán tényleg a legfurcsább: itt a szőlődombot HEGYNEK hívják.
A Szeretünk Zala a Hegyke hivatalos kommunikációs partnere.
fotó: Szeretünk Zala
A cikk 2026.09.20-án jelent meg.
