Amikor egy élelmiszerbolt polcai előtt állunk, gyakran a kalóriát, a fehérje- vagy zsírtartalmat figyeljük. Van azonban egy kevésbé látványos, mégis fontos szempont is: az, hogy az állat, amelytől a tej vagy a hús származik, milyen körülmények között élt, és mivel táplálkozott. Ez különösen igaz a szarvasmarhák esetében. A takarmányozás, a tartásmód és a legelő minősége ugyanis hatással lehet arra is, milyen összetételű élelmiszer kerül végül az asztalunkra.
De mi köze van mindennek a Zala-völgy lankás legelőihez és az őshonos Kárpáti borzderes szarvasmarhákhoz? Több, mint elsőre gondolnánk.
Az alábbiakban egy vendégcikket olvashatsz.
A modern étrend egyik fontos kérdése
Az omega-6 és az omega-3 zsírsavak egyaránt fontosak az emberi szervezet számára. Ezek esszenciális zsírsavak, vagyis a szervezetünk nem tudja őket önállóan előállítani, ezért táplálkozással kell bevinnünk őket.
A táplálkozástudományban régóta vizsgált kérdés, hogy a két zsírsavtípus milyen arányban jelenik meg az étrendünkben. A mai, nyugati típusú táplálkozásban az omega-6 zsírsavak aránya jellemzően jóval magasabb, mint az omega-3 zsírsavaké. Ez nem azt jelenti, hogy az omega-6 önmagában „rossz” lenne, hanem azt, hogy az egyensúly kérdése fontosabb, mint azt elsőre gondolnánk.
Éppen ezért egyre nagyobb figyelmet kapnak azok az élelmiszerek, amelyek természetesebb módon, legelőn tartott állatoktól származnak, és kedvezőbb zsírsav-összetételt mutathatnak.
Mit eszik a tehén? Ez az egyik kulcskérdés
A tej és a hús minőségét sok tényező befolyásolja, de ezek közül az egyik legfontosabb az állat takarmányozása.
Az intenzív állattartásban a szarvasmarhák gyakran nagyobb arányban kapnak gabonaféléket, például kukoricát vagy szóját, valamint silózott takarmányt. Ezek a takarmányok más zsírsav-összetételt eredményezhetnek a húsban és a tejben, mint a természetes legelőn alapuló tartás.
A legelőn tartott állatok friss füvet, gyógynövényeket és változatos természetes növényzetet fogyasztanak. A zöld növényekben jelen van az alfa-linolénsav, amely az omega-3 zsírsavak egyik növényi eredetű formája. Ez az oka annak, hogy a legeltetés hatása a tej és a hús zsírsav-összetételében is megmutatkozhat.
A legeltetett állatok teje és húsa emellett magasabb arányban tartalmazhat bizonyos természetes zsírsavakat, például CLA-t, vagyis konjugált linolsavat is. A CLA régóta a táplálkozástudomány érdeklődésének középpontjában áll, de fontos hangsúlyozni: az egészséges táplálkozás mindig összetett kérdés. Nincs egyetlen megoldás, egyetlen alapanyag vagy egyetlen termék, amely önmagában helyettesítené a változatos, kiegyensúlyozott étrendet.
A legelő jelentősége abban áll, hogy visszavisz bennünket az alapokhoz. Ahhoz a gondolathoz, hogy a jó élelmiszer jó környezetből, gondos tartásból és tiszta alapanyagból születik.
Őshonos fajta a zalai legelőkön
A zala megyei KellőFarm hitvallása: vissza a természetes egyensúlyhoz. A Családi Gazdaságban a kezdetektől fogva a tiszta alternatíva megteremtése volt a cél. Az őshonos Kárpáti borzderes állományuk a Zala-völgy tiszta levegőjén, szabadon legelve tölti a mindennapjait – pontosan úgy, ahogy azt a természet eredetileg megalkotta.
Ez a szabadság és a természetes étrend az oka annak, hogy a náluk készült termékek, az A2-es tej és a borjúszalámi nem csupán az ízükben hordozzák a vidék erejét, hanem sejtszinten is valódi, tiszta és támogató táplálékot jelenthetnek az egészségtudatos családok számára.
A szerzőről
A cikket Soós Balázs agrármérnök, a zalai KellőFarm Családi Gazdaság ügyvezetője írta. A gazdaság célja az őshonos Kárpáti borzderes szarvasmarha-fajta megőrzése, valamint természetes, adalékanyagoktól mentes élelmiszerek előállítása a fenntarthatóság és az átláthatóság jegyében.
