Liszó

Fővárosi panelből egy aprócska zalai zsákfaluba

Felnőttkorba érve valószínűleg nem sok iskolában, karrier tanácsadáson vagy szülői útmutatásban hallhatjuk a vidéki gazdálkodást, mint életpálya alternatívát. Ha pedig nem születünk agrárvállalkozó családba, akkor a példák sem hemzsegnek előttünk.

A 2010-es évek elején egy fiatal pár mégis úgy döntött, hogy addigi spórolt pénzükkel zsebükben, szkeptikus, de támogató szüleik áldásával, és a River Cottage epizódok romantikájától ihletődve hátrahagyják Budapest belvárosát, és egy természetközelibb életstílust választanak maguknak Liszó településen. 

Attila és Anikó

Miből lesz a biobogár?   

Anikó Nagykanizsán, Attila pedig Budapesten nőtt fel, és bár a természet szeretete mindkettőjük családjában meghatározó, a „főállású” gazdálkodásra nem volt előttük példa. Ekkoriban pedig még a „vidéken újrakezdő” vagy „gyüttment” kifejezések sem voltak ennyire elterjedtek.

Attila kertészmérnök hallgatóként  ismerkedett meg a permakultúrával, melynek filozófiája magával ragadta, és elhatározta, hogy bio módon, minél természetközelibb technikákkal szeretne gazdálkodni. Az akarat pedig mint legtöbbször, utat tört magának:

A téma ausztrál és amerikai guruinak egyetemi szemináriumait követtem végig, és belevetettem magam saját rendszerünk tervezésébe.”

2012-ben el is kezdtek birtok után nézelődni, fontos szempont volt a család, azaz Nagykanizsa közelsége, a minimum félhektárnyi földterület, állattartásra alkalmas melléképületek és megfelelő méhlegelő, ugyanis a méhészet volt az elsődleges tervük.

Már a Göcsej dombjait is megjárták, mire végül a Nagykanizsától 12 km-re fekvő Liszó nevezetű, közel 400 lelkes kis zsákfaluban találták meg álmaik otthonát. „Hihetetlen, hogy itt nőttem fel, de még sosem jártam erre”– Anikó is meglepődött, hogy micsoda varázslatos helyeket rejt a környék. 

Liszó
Liszó madártávlatból, fotó: Zakócs Veronika

És boldogan éltek míg.. ja nem!

Megvásárolták a kiszemelt házat és a hozzá tartozó 1 hektárnyi területet Liszó községben, és hamar be is költöztek. Jó lenne azt mondani, hogy innét minden ment simán, de hamar kiderült, hogy a több mint 100 éves épület bizony alábetonozásra és falcserére is szorul. A felújítási költségek következtében a bankszámlájuk egyenlege lassan a nullához közeledett, ők pedig ezzel párhuzamosan kerültek egyre távolabb az álmaiktól. Végül úgy döntöttek, hogy baráti hívó szóra Ausztriában próbálnak szerencsét. 

Ez az év tényleg a pénzgyűjtésről szólt, dolgoztunk és tervezgettünk.”

– emlékszik vissza Attila.

A kitérő után a visszanyert anyagi biztonsággal sikerült tovább folytatni gazdaságuk építését, a megpróbáltatások viszont még nem értek véget. A gyűjtött összeg egy jó részét eredeti tervüket követve méhek vásárlásába fektették, a kis jószágok egy nagy része azonban egy évre rá az örök mézgyűjtő mezőkre vándorolt… 

Na az mondjuk fájt…”

A Liszói Szedd Magad Kertek születése

Azonban eltökéltségüknek, a szülői támogatásnak és a több lábra épülő permakultúrás berendezkedésüknek köszönhetően sikeresen tovább léptek!

2015 végén biogyümölcsöst telepítettek, mely kezdetben fajtagyűjteményként indult, és olyan kihalóban lévő ősmagyar almafákat telepítettek, mint például a mosánszki, a piros pogácsa, a pónyik vagy a batul. Ezek nagy részét Pórszombatról Kovács Gyula gyűjteményéből szerezték be. Később pedig ezt a gyűjteményt a legújabb, betegségek ellen rezisztens fajtákkal egészítették ki a Liszó településen található gyümölcsösükben. 

Sikerült földterületben és állatállományban is bővülniük, mára több mint 3 hektáron gazdálkodnak, kecskéket, 3 törpe marhát, sertést, nyulakat, tyúkokat és csigalikvidáló kacsákat tartanak. A legnagyobb áldás pedig 2017-ben érte őket, amikor is megszületett kislányuk, Kamilla, aki bár még csak 3 éves, máris lelkesen kiveszi a részét az állatállomány gardírozásából.

Gyerekszerető kecskék
Gyerekszerető és simogatható kecske állomány

Nem terveznek a végtelenségig növekedni:

Akkora területen szeretnénk gazdálkodni, amekkorát még mi magunk el tudunk látni, és azon szeretnénk minél jobb minőségű élelmiszert előállítani.”

Bár jelenleg még várják a gyümölcsfák első terméseit, máris rengeteg ötletük van arra, hogy mivel varázsolhatnák emlékezetessé a szedegetést a kertek látogatói számára. Anikó például így képzeli el a gazdaság jövőjét: 

Ha becsukom a szemem és magam elé képzelem a gyümölcsöst, akkor látom a sorokat, ahogy váltakoznak a piros, sárga és cirmos almák, a fáknak létrák támasztva, a földön kosarak, rekeszek és közben jó kedvű emberek szedik az almát.  A hullott almák feltakarításáról a jámbor kis állataink gondoskodnának, és nem bánnák az alma-unott gyerekek simogatását sem. A gyümölcsszüret egyben élmény is legyen.”

Vidéken újrakezdő 1:1

A falusi élet után vágyakozókat óva intenék a hirtelen döntésektől, Anikóék sokkal inkább a tudatos tervezésre és a közösségre való nyitottságra buzdítanak:

Először is találják ki pontosan, hogy mi az, amit szeretnének, és próbálják minél pontosabban felmérni, hogy az mennyi munkával és energiával jár. Ne ugorjanak bele semmibe lelkendezésből.  Keressenek fel gazdákat, akik szívesen körbemutogatják a portájukat. Tapasztalatunk szerint szinte mindenki segítőkész.” 

Ha pedig megtalálták a számításaikat, akkor legyenek maximálisan nyitottak a helyiekre, és mindenképp keressék fel a falu fő networking színterét, azaz a kocsmát, mely az ő beilleszkedésünkben is fontos szerepet játszott.

Rendszeresen mentünk a kocsmába. Nem csak italozni, inkább hogy ismerkedjünk, szocializálódjunk.”

– emlékeznek vissza leköltözésük kezdeti időszakára.

A társasági élet Liszóban azonban nem csak a fáradt falubeliek esti bormámoros filozofálgatására korlátozódik. A Faluházban és szabadtéri színpadon ugyanis minden (vírusmentes) évben tartanak gyereknapot, falunapot, nőnapot, férfinapot, horgász bált, dalos találkozót, nyugdíjas bált, farsangot, ebből is felnőtt és gyerek változatot, valamint mikulás ünnepet, melyek során kézműves foglalkozások vagy meghívott előadóművészek segítségével szórakoztatják a falu apraját-nagyját.

Liszó madártávból
Fotó: Kovács Krisztián

Este van, este van…

Vagyis az esti etetés ideje, mely Attila egyik kedvenc programja

…amikor kimész, sötét van már, viszed a szénát az istállóba, és csak a ropogtatást hallod, csönd van, és nyugalom, mindenki boldog… az jó.”

Persze ez az életforma sem mindig olyan idilli, mint ahogy a közösségi média #vidékiélet-ét pörgetve gondolnánk.

Néha nagyon fárasztó mindennel időben elvégezni az állandó munkahely mellett. Aztán van, hogy az egyik pillanatban még helyes kis állat megbetegszik és a világért sem reagál a gyógykezelésre, vagy a nagy gonddal nevelgetett növények egyik napról a másikra a kártevők áldozatául esnek. S olyan is van, hogy az időjárás nullázza le az éves termést.”

– összegzi Anikó.  A modern konzumkultúránkban természetesnek vett azonnali visszacsatolásnak, eredménynek itt híre-hamva sincs, a mezőgazdaságban mindenre kő keményen várni kell. Egy gyümölcsfa termőre fordulására például éveket is.

Viszont, ha egyszer már terem, akkor a gyümölcse mindennél édesebb, hiszen benne van gazdája minden erőfeszítése, gondoskodása és kreativitása:

Sokat dolgozik az ember, de nagyon jó érzés, hogy van látható eredménye is a munkájának. Sok az ismétlődő munka, napi, havi rutin, de azért csak jut az ember előbbre, egyszer megjavítja a melléképületet, másszor erdőt irt, vagy beültet egy újabb területet. Lassan, de biztosan fejlődik minden, és ez borzasztó jó érzés, mert látod, hogy van értelme a sok munkának is, és az elképzelésnek is.” 

Ha te is kíváncsi vagy, hogy hogy alakul a történetük, és már most izgatottan várod, hogy mikor mehetsz hozzájuk gyümölcsöt szedni, és állatokat simogatni Liszó községébe, akkor kövesd őket a Liszói Szedd Magad Kertek facebook oldalukon!

Ha pedig kedvet kaptál Liszó után, hogy felfedezd a környéket, akkor mindenképpen ajánljuk Nagykanizsa környékének felfedezését, amiről itt találsz szuper tippeket.

Oszd meg másokkal is!

Share on facebook
Share on pinterest
Share on email
Share on reddit

Olvass tovább és derítsd ki milyen kincs vár még rád!