Veletek is előfordult már, hogy a fél országot, vagy akár országhatárokat is átutaztatok egy jó kis túráért, kirándulásért, a szomszédban váró látványosságot viszont akár évtizedek alatt sem sikerült meglátogatnotok? Mi pont így voltunk a Sandtól északi irányba mindössze 25 km-re fekvő Nagybakónakon található Kőszikla-szurdokkal. Kalandos utazásra hívunk most cikkünkkel, hogy megmutassuk, milyen kis ékszerdoboz Nagybakónak és milyen különleges kincseket rejt.
Szurdoktúra egy kis extrával
A helyiek által csak Kiciklaként becézett természeti képződmény egy rövid, kb. 2 km-es, viszont annál kalandosabb, 90 méteres szintkülönbséget (mindkét irányba) és létrázós részeket tartogató szurdoktúrára nyújt lehetőséget. Az akadályok ellenére is végigjárható 1-1,5 óra alatt, ráadásul választott útirányunktól függően az elején vagy a végén egy különleges, energiamezők által keresztezett és forrásokkal frissített bükkösben is megpihenhetünk.
Ha pedig valami oknál fogva a fenti útbaigazítás alapján még nem tudnátok csukott szemmel is rábökni a térképen, íme, egy kis pontosítás: Nagybakónak a Nagykanizsai kistérségben, Nagykanizsától 14 km-re, Zalakarostól pedig 18 km-re található. A megközelítése leginkább autóval javasolt, a buszok ugyanis nem túl sűrűn fordulnak meg a körülbelül 400 lelkes kis faluban. A környék turisztikai célpontjait összekötő kerékpárutak kiépítése pedig még várat magára (de legalább már tervben van).
Forrásvíz a túra előtt
Nagybakónak faluba érve az Arany János utcát kell keresnünk, melynek földutas folytatásán eljuthatunk a „parkolóba”. Miután letettük a kocsit, rögtön a bükkfáktól ölelt pihenőhely felé vettük az irányt. Ez a kis megálló az 1930-as években a kanizsai cserkészek kedvelt helye volt, el is nevezték az ott csobogó forrásokat, azonban csak az Árpádnak keresztelt, bal oldali vízforrás neve maradt fenn. A későbbi korokban az egykor népszerű kirándulóhely a feledés homályába merült, a források pedig elhanyagolt állapotba kerültek.
Az 1970-es években a Nagykanizsai Természetbarát Szövetség és az eszperantisták megújították a két forrást, melyeket azóta az Eszperantó források, majd a mozgalom jeles tagjai után Baghy Gyula és Kalocsay Kálmán nevét viselik. Az 1980-as években az öregcserkészek pedig építettek egy „víznélküli emlékforrást”, hogy az Árpád forrás nevet is megőrizzék.
A pihenőhelyen nem csak friss vízzel, de különleges energiákkal is töltekezhetünk. A területen ugyanis három energiamező, a Szent György vonalak haladnak keresztül. Ezek a Föld idegáramai, melyek különleges kisugárzásukkal regenerálják a legyengült szervezetet, támogatják az immunrendszert, az egészséges testet pedig többletenergiával látják el.
„Kétszer jobbra kell fordulni”
Miután feltöltekeztünk gyógyító energiával, neki is vágtunk a túrának, ami a kék jelzés mentén rögtön egy meredek kaptatóval indult. Egy kedves szembejövő nemsokára útbaigazított minket,
„kétszer jobbra kell fordulni”
tanácsa amilyen egyszerűnek hangzott, annyira korrektnek és hasznosnak bizonyult. Az első kanyar után máris elénk tárult a nagykanizsai (avagy újudvari, nagybakónaki) tv torony, mely 308 m tengerszint feletti magasságon áll a Tukora-tetőn, a maga saját 206 méteres magasságával pedig az ország egyik legmagasabb építményének számít. (Bár egyértelmű forrást nem találtam, több lista is a top 10-be sorolja.)
A torony előtt jobbra ráfordultunk a kék háromszög jelzésre, mely elvezetett minket a túra legizgalmasabb szakaszához, a várva-várt Kőszikla-szurdokhoz. Némi hezitálás és egy-két vallásosabb jellegű megnyilvánulás után végül leereszkedtünk az első ránézésre nem túl bizalomgerjesztő, minden ergonómiai megfontolást és egy-két fokot is nélkülöző vaslétrákon. A szurdok mélyébe érve megkönnyebbülésünket pedig gyorsan szertefoszlatta egy szemből érkező, óvatosan lépdelő túrázó pár, akik biztosítottak minket, hogy a neheze még hátra van…
Nemsokára értelmet is nyert az óva intésük, az utunk ugyanis csúszós köveken, további létrákon és a magasban vezető szűk ösvényeken folytatódott, akár része is lehetne a zalai Kéktúrának. Ha jártatok a Tordai-hasadékban, akkor itt könnyen rátok törhet a déjà vu érzés, a szurdok ugyanis mintha csak kistestvére lenne erdélyi rokonának. Itt fel is hívnám a figyelmeteket, hogy esős időben vagy esőzés után nem ajánlatos ezt a túrát választani, sőt veszélyes is lehet! A kisgyermekek viszont egész könnyen veszik az akadályokat, persze azért jobban oda kell rájuk figyelni, mint egy sima vízszintes terepen.
Nagybakónak többet ad, mint elsőre gondolnád
A szurdok természeti szépsége viszont minden kihívásért kárpótol! Különleges mikroklímájának köszönhetően ugyanis a völgy középső és nyugati, zártabb részén a sziklákat borító májmohára, valamint védett és ritka páfrányfajokra is lelhetünk. Csapadékos időben pedig a veszélyeztetett csészegombához is lehet szerencsénk. Ha pedig eléggé szemfülesek vagyunk, akkor olyan énekesmadarakkal is találkozhatunk, mint a széncinege, a kékcinege, a barátcinege, a csúszka, vagy a nyaktekercs.
Mindent összevetve, a falu Nagybakónak, a Kőszikla-szurdok az Árpád forrásokkal és az energiaerdővel kiegészülve egy igazán kalandos és értékes kis túraprogramnak bizonyult. Ha a környéken jártok, mindenképp látogassátok meg egy rövid kirándulás erejéig! (Ha pedig a környéken laktok, akkor főként!) További izgalmas Nagykanizsa környéki programlehetőségért pedig kattintsatok az ajánlónkra.
fotó: Varga Zsófia, Szeretünk Zala
A cikk 2021.04.27-én jelent meg először.
„Minden domb mögött kincset találsz.” Fedezd fel mindegyiket!
