Akkor szerintem a szabad tűzön pörkölt szelídgesztenyére hasonlítana! Zala megye ugyanis minden évszakban varázslatos, de én leginkább ősszel szeretem. Egész konkrétan október elején-közepén, amikor már forr a must a hordókban, és elkezdenek potyogni az első kis gesztenyék. És hogy miért olyan jó móka napokon át a szúrós avarban térdepelni, kúszni-mászni a kis termések után kutatva néha akár zord, esős időben is? Nehéz megfogalmazni, de a gesztenyében egyszerűen csak van valami szeretetreméltó! Iránta való rajongásomat pedig most ebben a cikkben szeretném nektek is átadni!
Már a rómaiak is ezt majszolták
A szelídgesztenye már az ősidőkben is fontos táplálékunk volt, “gasztrokarrierét” azonban leginkább az ókori rómaiaknak köszönheti. Ők úgy vélték, hogy az ember számára ott vannak ideális életfeltételek, ahol a gesztenye is megél, így szorgosan telepítették az egész birodalom területén.
A későbbi korokban főként gesztenyeliszt készült belőle, és alapélelmiszernek számított azokon a területeken, ahol a gabona vagy a burgonya termesztését nem lehetett megvalósítani. A középkorban és a világháborúk során magas szénhidrát tartalmának köszönhetően mentette meg a hegyvidéken lakókat az éhínségtől. Mára kevésbé tekintünk rá hétköznapi alapanyagként, inkább őszi fesztiválok és karácsonyi vásárok kuriózumaként találkozhatunk vele.
A szénhidrát mellett vitaminokban, ásványi anyagokban és antioxidánsokban is bővelkedik. Rostokban is gazdag, így ne lepődj meg, ha egy nagyobb marék sült gesztenye elfogyasztása után máris úgy érzed, hogy majd kipukkadsz. Zsírt viszont csak nagyon kis mennyiségben, koleszterint pedig egyáltalán nem tartalmaz.
Ha ma ültetsz egy fát
Annak a termését nagy valószínűséggel nem csak te, hanem még déd- és ükunokáid is élvezhetik majd! A bükkfafélék családjába tartozó szelídgesztenye ugyanis a leghosszabb életű gyümölcsfafajtánk, több száz évig is elél, sőt 600-700 esztendős példányok is fellelhetők. Kora mellett pedig termete is tekintélyes, a 20-30 méteres magasságot is elérheti.
Jellemzően későn fordul termőre, magról kelt példány esetén 12-15, oltvány esetén azonban “csak” az 5-8 évet kell várnunk az első szüretig. Egyivarú, egylaki növény lévén öntermékeny, tehát egyetlen fa is képes gyümölcsöt hozni, de magasabb hozamra számíthatunk, ha több fát ültetünk egymás közelébe. Metszést nem igényel, egy egészséges felnőtt fa pedig az egész családot ellátja gesztenyével.
A zalai szelídgesztenye őshazája
Ezzel a megtisztelő címmel a Somogy megyei Iharosberény nevű község büszkélkedhet. Sőt, az egész dél-dunántúli régiót az Iharosberényi fajták uralják. Ennek örömére pedig a kis faluban minden év október első szombatján remek hangulatú gesztenyefesztivál kerül megrendezésre, melyre egyik alkalommal nekem is volt szerencsém kilátogatni, és megcsodálhattam, hogyan lehet gesztenyét sütni egy kiszuperált mosógép dobjában.
No, de az elkészítési praktikák még arrébb vannak, előbb nézzük, miért is érzi olyan jól magát Zalában a gesztenye! Ez az őszi finomság ugyanis hazánkban sem terem meg mindenütt. Sőt, Zala és Somogy megyén kívül mindössze kettő főbb gesztenyetermő területünk van: az Alpokalja vidéke (Győr-Moson-Sopron és Vas megye), ahol a Kőszerdahelyi fajták a jellemzők, valamint Észak-Magyarország (Dunakanyar, Börzsöny), ahol a Nagymarosi fajták az elterjedtek. Ezek azok a területek, ahol a gesztenye élvezheti a számára oly fontos meleget, a bőséges csapadékot és a savas talajt.
A legfinomabb gesztenye titka
Ha igazán finom gesztenyét szeretnénk készíteni, akkor már a vásárlás során is leleményesnek kell lennünk. Fontos, hogy frissen szedettet válasszunk, ezeket úgy tudjuk felismerni, hogy a szelídgesztenye héja fényes, és kemény, nem lehet könnyen összenyomni őket. A rajta található kis lyukak pedig extra fehérjetartalomról árulkodnak…
Ha egyszerre nagyobb mennyiséget veszünk, akkor szellős, hűvös helyen kiterítve tároljuk, így akár 1 hónapig is elállnak.
Gesztenye sütés szabadtűzön
A szelídgesztenye szabadtűzön elkészítve a legfinomabb. A szőlőtermő területeken a venyigét félre szokták rakni, hogy jó nagy lángú tüzet rakhassanak belőle a sütéshez.
Ehhez először be kell vagdosni, rajzolhatunk X-et a fehér részébe, vagy az is jó, ha a csücskéből vágunk le egy kis darabot, a lényeg, hogy a benne felgyűlő gőz ki tudjon majd szabadulni a sütés során. Lehet sütni grillrácson is, de mi egy rácsos aljú, hosszú nyelű serpenyőt szoktunk bevetni, ebben 10-15 perc alatt gyakori rázogatással tökéletesre sülnek a szemek. Fontos, hogy utána gyorsan ruhával be kell takarni, hogy még a gőzben puhuljon egy kicsit, így könnyebb lesz majd megpucolni.
Tudtad?
A “kikaparja a gesztenyéjét” mondás egy 17. századi, A majom és a macska című La Fontaine mesére eredeztethető vissza. A történetben a furfangos majom ráveszi a macskát, hogy kaparjon ki néhány szem gesztenyét a tűzből, melyet a majom gyorsan meg is eszik, aztán jön a szolgáló, aki mindkettőjüket elzavarja, a csemegéért megdolgozott macska így éhen marad.
Gesztenyesütés a sütőben
Amennyiben nincs lehetőségünk tüzet rakni, akkor sütőben is elkészíthetjük. Ehhez is először vagdossuk be a szemeket, majd néhány órára áztassuk őket vízbe. Melegítsük elő a sütőt 220-240 fokra, és sütőpapírra helyezve mérettől függően süssük 20-40 percig, a legjobb, ha időközben kikapunk 1-2 szemet próba gyanánt. Itt is bugyoláljuk őket konyharuhába még melegen, hogy könnyebben meg tudjunk válni a héjuktól.
Gesztenyepüré készítése
Ha esetleg gesztenye pürét vagy más, krémes állagú finomságot készítenénk belőle, akkor célszerűbb főzéssel megpuhítani. Ehhez a szemek lapos oldalán ejtsünk egy-egy hosszú vágást, majd annyi hideg vízben tegyük fel főni, amennyi ellepi. Főzzük őket fedő alatt amíg meg nem puhulnak, nagyjából 10-15 percig, majd egyesével hámozzuk le a héjukat, amíg eggyel munkálkodunk, addig a többit hagyjuk a forró vízben, mert ha kihűlnek, sokkal nehezebb őket megpucolni.
Bízom benne, hogy sikerült átragasztanom rátok a gesztenyeszeretetemet, és ti is kedvet kaptatok ehhez a finom és tápláló őszi csemegéhez! Bármilyen formában is fogyasztjátok majd, egy pillanatra gondoljatok bele, hogy talán épp egy több száz éves fa gyümölcsét élvezitek, majd mindenképpen öblítsétek le egy pohár újborral, úgy az igazi!
Szeretnéd tudni, hogy még milyen kincseket rejt ősszel a zalai erdő? Akkor mindenképp olvasd el a Végre gombaszezON – Ehető gomba nyomában a zalai erdőkben című cikkünket!
Valamint, hogy mindig értesüljetek a legújabb bejegyzéseinkről, kövessetek minket Facebookon és Instagramon!
Fotó: Varga Zsófi
A cikk 2021.10.20-án jelent meg először.
