Lendvajakabfa neve idén tavasszal egy pillanat alatt beégett a hazai kultúraszerető közönség tudatába. A szlovén-magyar határ közelében megbújó kis zalai falu lett a 26. Virágzás Napjai – immár Springfest néven megrendezett – otthona. Ez a három nap több volt, mint egy fesztivál: egy régi hagyomány újjáélesztése és új köntösbe bújtatása, ahol művészet, néphagyomány és emberi kapcsolatok egyensúlyba kerültek.
A megnyitó pillanatait az Őrség szívében, Őriszentpéteren élhette át a közönség, ahol Győri Noémi fuvolaművész, Rohmann Ditta csellista és Farkas Botond zongorista műsora alapozták meg a hangulatot. Majd Szentgyörgyvölgy ikonikus kékre festett, kazettás mennyezetű református templomában szólalt meg Dohnányi Szerenádja, Bach kétszólamú invencióival egyetemben, a Kelemen Barnabás és Kokas Katalin (a fesztivál művészeti vezetői), valamint Fenyő László előadásában.
A templomban ülve, a klasszikus zenét hallgatva egy pillanatra megállt az idő, a hallgatósággal lélegzetvisszafojtva engedtük bele magunkat a felemelő hangulatba.
Az első nap Lendvajakabfán zárult, ahol a fő programelem a Söndörgő Zenekar 30. születésnapi koncertje volt. A balkáni muzsika a naplementében csendült fel, amit a szabadtéri színpad előtt elhelyezett szalmabálákon ücsörögve élveztünk.
A szalmabálás nézőtér mögött kapott helyet 4-5 tábortűz, amit az ég teljes sötétségbe borulása után gyújtottak meg. Jó páran ki is használták az alkalmat és nekiálltak szalonnát sütni.
Tömeg helyett tágas terek
Az erős pénteki kezdés után szombaton Lendvajakabfa megtelt élettel, jöttek-mentek a fesztiválozók, látni lehetett, hogy mindenki élvezi a kiszabadulást, a napsütést, és mivel nem volt tömeg, mindenkinek kényelmesen jutott hely a programokon is.
A napot Prokofjev Péter és a farkas c. meséjével indítottuk, amit Csákányi Eszter adott elő hegedű, brácsa, cselló, oboa, nagybőgő, fuvola, klarinét, fagott, trombita, kürt, harsona és ütőhangszerek kíséretében Kelemen Barnabás vezetésével. Ekkor már magasan járt a nap, így mentünk is a következő programra a Hang-Szerbe.
A Kelemen-Kokas művészházaspár által építtetett közösségi tér (Hang-Szer) egy vidéki pajta hangulatát utánozta, de újszerű stílusban: az L-alakú pajta téglából és fagerendákból épült, az egyik helyiségbe a hatalmas ablakokon fény áradt az előadókra és a közönségre, míg a másikban színházi székekkel berendezett tér várta a látogatókat.
A Hang-Szerben délelőtt Kassai Lajos lovasíjász gondolatait hallgattuk meg, amely alatt szinte a semmiből a kis Kelemen Zsiga lépett oda Lajos mellé és elkezdte szavalni Petőfi Sándor Anyám tyúkja c. versét. Ez a pillanat tökéletesen megmutatta, hogy ilyen emberléptékű helyzetek csak olyan helyen történhetnek, ahol a közösség teret enged neki. Itt ez megtörtént.
A délutánt én – a szerző – a masszázságyon töltöttem, merthogy az is volt. A faluban sétálva lettünk figyelmesek a fa bódéra, ami masszázsra volt berendezve. Kaptam is az alkalmon, hiszen nem sok rendezvényen látni ilyet és foglaltam időpontot. Csak ajánlani tudom mindenkinek a fesztiválon masszíroztatást. Nekem a mélyebb átszellemülésben segített.
Említést érdemel még a népzene megjelenése is, amit a Harangláb és a Szarkaláb Együttes, valamint a Zalai néptáncegyüttes képviselt, akik az árnyékot adó fák alatt varázsoltak fergeteges hangulatú táncházat. Pörögtek a szoknyák, jártak a lábak – kicsik és nagyok együtt táncolták át magukat a délutánon.
A vasárnapi indulás előtt még beugrottunk, hogy megnézzük Vecsei H. Miklós és Csorba Lóci közös előadását „A kis herceg”-ről, amit elbeszéléssel, zenével és izgalmas hanghatásokkal fűszereztek az alkotók.
A Springfest meglepetései
A falusi környezet miatt talán semmi szokatlan nincs abban, hogy Kassai Lajos előadása alatt megszólal a kakas, az előadótérbe betipeg egy tyúk vagy Csányi Sándor Szabadtéri Színpadi egyszemélyes darabját békabrekegés és tücsökciripelés töri meg. Ám mégis van benne valami ismerősen furcsa, hiszen ha egy rendezvény a természethez ennyire közel, egy nagyon kicsi faluban kerül megrendezésre, akkor ezek benne vannak a pakliban.
Kellemes meglepetés volt az is, amikor láttuk begurulni a Stángli Mozgófagyizót Csömödérről, a 30 fokban különösen jól esett valami frissítő. A klasszikus csoki, vanília, puncs és citrom mellett hoztak otelló-kékszőlőt és göncibarackot is, így a retro életérzés sem maradt ki.
Lendvajakabfa mostantól nemcsak egy falu Zalában, hanem egy élmény is kötődik hozzá. Egy hely, ahol a virágzás nemcsak a természetben, hanem az emberek szívében is megtörtént.
A cikk 2025.06.09-én jelent meg először.
fotók: Adorján Flóra – Szeretünk Zala
