Hamarosan megújul a Szeretünk Zala oldala!

Szebb és gyorsabb lesz sok-sok új tartalommal!

zalai fazekasság

Úton-útfélen fazekas műhelyek nyomában

zalai fazekasság

Bármerre is kirándulunk az országban, biztosak lehetünk abban, hogy úton-útfélen fazekas műhelyekre bukkanunk. Vásárokban pedig szinte elkerülhetetlen, hogy ne térjünk haza egy-egy bögrével. Kíváncsiak voltunk, mi fán terem a fazekas mesterség és milyen hagyományai vannak Zalában és a Nyugat-Dunántúli régióban. A magyar fazekasság varázslatos világába zalai fazekasmesterek vezettek be minket.

A fazekasság az egyik legősibb mesterség (ie. 8000), amely mind a mai napig része az életünknek, és töretlen népszerűségnek örvend.

Még ha ma már léteznek is szilikon sütőformák és dizájnos műanyag vagy fém edények, abban egyetérthetünk, hogy egy kerámia sokkal különlegesebb. Nemcsak használati tárgy, hanem esztétikai értékkel is bír, öröm ránézni és kézbe venni. 

Az agyag rendkívül sokféleképpen megmunkálható, alakítható és díszíthető, így nagy szabadságot ad az alkotónak, hogy egyedi műveket hozzon létre. Az adott tárgyat fel lehet építeni lapokból, hurkákból, korongozással, de gipszformákba öntve is. Vannak, akik a mázakkal kísérleteznek, mások a motívumokkal és formákkal játszanak, vagy épp különböző égetési technikákkal hoznak létre újdonságokat.

Fazekas stílusok

A magyar népi fazekasság hagyományos edényei kezdetben konyhai főző-, tároló- és vizesedények voltak, majd az ón és ólommázas technika megjelenésével egyre változatosabban lehetett díszíteni a kerámiákat. Így alakultak ki a díszedények, mint például a céhkancsó, a butykos, a pálinkás butella, a lakodalmas tányér, a Miska kancsó.

A magyar népi kerámia a 19. századra érte el virágkorát. Akkoriban közel 7000 fazekas dolgozott országszerte, és kialakultak az egyes tájegységek stílusjegyei is. 5 nagy tájegységről beszélhetünk:

  1. Közép-Tisza terület: Debrecen, Miskolc, Sárospatak, Mezőcsát, Tiszafüred, Gyöngyös, Pásztó és Eger
  2. Felső-Tiszai terület: Vámfalu, Bikszád Felvidéki terület: Gömör megye és Bakabánya kerámiája. 
  3. Közép- és Dél-Alföldi terület: Hódmezővásárhely, Mezőtúr, Szentes, Nádudvar. 
  4. Dunántúli terület: Sárköz (Baja, Siklós, Szekszárd), Mohács, Tata, Csákvár, Ják, Tüskevár, Sümeg, Magyarszombatfa és környéke. Zalán belül Sümeg és Keszthely számítottak központoknak. 
  5. Erdélyi terület: Torda, Jára, Zilah, Dés, Székelyföld, Rév, Barcaság.

Technikák, amelyekkel a fazekas tárgyak készülhetnek

A fazekasság számos technikát foglal magába, amelyek közül néhány a következő:

  • Korongozás: Az agyagot korongra helyezik, majd kézzel és lábbal forgatják, hogy formálják.
  • Hurkázás: Az agyagot hurkákra sodorják, majd ezeket egymásra helyezve és összenyomva építik fel a tárgyat.
  • Lapolás: Az agyagot lapokra nyújtják, majd ezekből építik fel a tárgyat.

Gipszformák használata: Az agyagot gipszformákba öntik, így adva neki végleges formát.

Gondolatok a zalai fazekasságról

Bár a zalai fazekasság nem rendelkezik jellegzetes stílusjegyekkel és nem is volt kiemelkedő fazekasközpont, viszont meg kell említenünk a szomszédos őrségi fazekasságot ami közel 700 éves múltra tekint vissza, melyet észak-olasz vándor fazekasok honosítottak meg.

Az őrségi fazekasközpont Magyarszombatfát, Velemért és Gödörházát foglalja magában.

Az Őrségben készült kerámiák gyakran sárga és kék agyagból készülnek, és a mediterrán hatás miatt eltérnek más magyarországi kerámiáktól. Ilyen eltérés például a korong elhelyezése: nem a két láb között, hanem bal oldalon található, és a formázáshoz egy bőrdarabot használnak segítségül.

Mivel az Őrség agyagban gazdag lelőhely volt, Zala és Somogy viszont jobb termőföldekkel rendelkeztek, így cserekereskedelem révén is el tudták látni egymást. 

Albert Attila, fazekasmester népi iparművész, többgenerációs fazekas családból származik. Feleségével, Mariettával együtt alkotnak és viszik tovább az őrségi fazekas hagyományokat. Törekednek az ősi formák megőrzésére, új tartalommal való megtöltésükre. Ez teszi lehetővé a népi kerámia tovább fejlődését, innovációját, a múlt megőrzése mellett. Ennek megfelelően dolgoznak a hagyományos alacsony tűzön (1000 ᵒC alatt) is, de egyre többször alkalmazzák az 1200 ᵒC feletti hő tartományt az ún. magas tüzet.

Hogyan jelenik meg a hagyomány és a mai innovatív technológia a fazekasságban?

Annak ellenére, hogy Zala korábban nem volt kiemelkedő fazekasközpont, nem így van ez manapság. Nagyon sok tehetséges fazekas él és alkot ma vármegye szerte.

Most ismerjünk meg három zalai népi iparművészt, akik mind a Zala Megyei Népművészeti Egyesület tagjai. Mindannyian Barakonyi István fazekas műhelyében sajátították el a mesterség alapjait. Bár különböző stílust képviselnek, közös bennük, hogy egyikük sem tudatosan választotta ezt a pályát, mégis kimagasló eredményeket értek el. Emellett mindannyian a hagyományos népi fazekasság alapjaiból kiindulva, azt újraértelmezve, a mai kor igényeinek megfelelően alakítják ki tárgyaikat.

A magastűz technika

A fazekasságban a hagyomány és az innováció kéz a kézben járnak. A tradicionális technikák és motívumok megőrzése mellett a mai fazekasok új technológiákat és anyagokat is alkalmaznak.

Például a magastűz technika egy olyan égetési eljárás, amely során a kerámiát magas hőmérsékleten, általában 1200-1400 °C között égetik ki. Ez a technika számos előnnyel jár és speciális eredményeket lehet vele elérni: erősebb és tartósabb edények, vízállóság és hőállósság, szélesebb mázazási lehetőség: például hamumáz, szódamáz, kristálymáz, különböző oxidok, amelyek sajátos és egyedi mintázatokat hoznak létre a kerámián. A magastűz technika tehát nemcsak praktikus szempontból előnyös, hanem a művészi kifejezésnek is nagyobb teret enged, lehetővé téve a fazekasok számára, hogy egyedi és innovatív műveket hozzanak létre.

A magastűz technika kiemelkedő zalai művésze Csuti Tibor népi iparművész, aki 2016-ban szeretett bele ebbe a technológiába és azóta folyamatosan fejleszti. Tibor a népművészet alapjaiból kiindulva, azt megújítva rendkívül innovatív módon hozza létre különleges, csak rá jellemző stílusjegyeit. A mohácsi kiöntőcsöves korsó formából kiindulva az alapforma torzítással alakulnak ki használati tárgyai.

Egyedi, modern stílus a mintákban – betyárok és virágok a tárgyakon

A kezdeti időkben főként népművészeti tárgyakat készítettek Czibor Imre alsópáhoki fazekas Sártekerő nevű műhelyében, melyekkel igyekeztek a magyar népi kultúrát és hagyományokat megőrizni és továbbadni. De egy idő után úgy érezte a népművészet túl kötött és nem tud benne kiteljesedni.

Az áttörés Imre húga segítségével érkezett, aki kiváló rajzkészségével új mintákat tervezett a kerámiákra. Ezek a motívumok annyira sikeresek lettek, hogy húga lett a műhely mintatervezője. Nem sokkal később barátok, ismerősök, sőt volt, hogy vásárlók is bekapcsolódtak a mintatervezésbe. Mára már egy összeszokott, kreatív csapat dolgozik együtt, akiknek keze nyoma minden egyes edényen felfedezhető.

Van aki betyárokat rajzol, van aki a virágmintákban erős.

Imréék újítása abban rejlik, hogy megmaradtak a hagyományos fazekas edényeknél, mint a bögrék, tálak, kancsók, főző-, sütőformák, de a tárgyaik díszítésében, mintatervezésében egy új hagyományokon alapuló egyedi stílust tudtak kialakítani.

Hagyományos fazekastermékekből kisebb ajándéktárgyak

Aki rendszeresen jár Budapesten a Vörösmarty téri karácsonyi vásárban, biztosan találkozott már Bogdán Klára csodaszép alkotásaival. Munkásságában kiemelten fontos szerepet kap az innováció és a hagyományok megőrzése. Nem elég a múlt gondos tanulmányozása és utánzása, szükség van arra is, hogy a meglévő értékeket újradefiniáljuk és a jelenbe illesszük.

Klára ezt a gyakorlatban úgy valósítja meg, hogy a piaci igényeket is figyelembe veszi, gondosan figyelve arra, hogy a hagyomány és az érték ne csorbuljon. A karácsonyi vásárokban eleinte hagyományos fazekastermékeket árusított, majd felismerte, hogy érdemesebb kisebb tárgyakat készíteni, mivel a turisták azokat könnyebben tudják repülőn szállítani.

Így születtek meg a karácsonyfadíszek, az almasütők vagy a hagyományos népi építészet stílusjegyeit magukon hordozó házikó formájú virágkaspók. Midegyik olyan tárgytípus, melyek könnyen beilleszthetők egy mai enteriőrbe és a díszítő funkciójuk mellett használati értékkel is bírnak.

Hová tart a fazekasság?

A magyar népi fazekasság gazdag hagyományokkal és folyamatos innovációval büszkélkedhet. A fazekasság jövője fényesnek tűnik, mivel egyre többen keresik a kézzel készült, egyedi tárgyakat a tömeggyártott termékek helyett. A fenntarthatóság iránti növekvő érdeklődés is kedvez a fazekasoknak, mivel az agyag természetes anyag, és a kézműves technikák kevésbé terhelik a környezetet.

A hagyományos technikák és a modern innovációk ötvözése lehetővé teszi, hogy a fazekasok olyan tárgyakat hozzanak létre, amelyek egyszerre esztétikusak és praktikusak, így biztosítva a mesterség folyamatos megújulását és fennmaradását. 

Kipróbálnád a fazekasságot? Mutatjuk, hol van erre lehetőség!

A fazekasság megtanulása többféle módon lehetséges. Kezdők számára ideális lehet egy fazekas szakkör vagy workshop, ahol alapvető technikákat sajátíthatnak el.

Zalában számos ilyen lehetőség áll rendelkezésre, például a Zala Megyei Népművészeti Egyesületnél a Gébárti Alkotóházban Csuti Tibor műhelyében tart minden szombaton fazekas szakkört.

Alsópáhokon Czibor Imre Sártekerő műhelyében vagy az Alsópáhoki Alkotóházban szintén Imre vezetésével próbálhatjuk ki magunkat e mesterségben.

Ha pedig Keszthelyen járunk, nem hagyhatjuk ki Bogdán Klára csodaszép műhelyét sem, ahol a workshopokon elleshetünk néhány fazekas fogást.

Kiemelt kép: Albert Kerámia

A cikk 2024.07.11-én jelent meg először.

Oszd meg másokkal is!

A cikket írta:

Ahogy sokan mások mi is használunk úgynevezett cookie-kat (sütiket).
Ennek oka, hogy szeretnénk folyamatosan fejleszteni az oldalt és egyre jobb és jobb böngészési élményt biztosítva Neked! Ha szeretnéd megismerni a süti receptjét (vagyis a cookie szabályzatot) – itt eléred annak részletes leírását.