Ugyanaz a név, ugyanaz a borvidék, ugyanazok a szabályok, mégsem ugyanaz a bor. A Zalai Borvidék közösségi borának, a Hegykének az egyik legizgalmasabb sajátossága pont ebben rejlik. Bár minden Hegykének szánt bornak szigorú szakmai feltételeknek kell megfelelnie, a borászoknak elég alkotói szabadságuk marad ahhoz, hogy az évjárat sajátosságainak túl a saját dűlőik karaktere és filozófiájuk is megjelenjen benne. Így aztán ahány borház, annyi Hegyke.
Elsőre akár ellentmondásnak is tűnhet: ha egy közösségi bor pontos szabályok mentén készül, hogyan lehet mégis ennyire sokféle?
A válasz valójában a Hegyke alapgondolatában rejlik. Nem egyetlen bor ízvilágát szeretné újra és újra reprodukálni, hanem egy közös zalai karaktert kíván megmutatni. Olyan keretet ad, amely biztosítja, hogy a palackba kerülő bor felismerhetően a Zalai borvidékhez tartozzon, közben viszont teret enged mindannak, amitől az egyes pincészetek különböznek egymástól. A dűlő elhelyezkedése, a termőtalaj, az adott év időjárása, a fajtaösszetétel, a szőlőművelés, a szüret időpontja, valamint a technológia mind szerepet játszik abban, hogy a Hegyke minden évben más. Sőt, borásztonként eltérő.
A Hegyke közösségi bort szabályok mentén, mégis kreatívan készítik
A közös alapokat szigorú szabályrendszer határozza meg. A cél egy friss, üde és lendületes, ugyanakkor tartalmas száraz fehérbor létrehozása, amelyben elsősorban gyümölcsös és virágos aromák jelennek meg.
A házasítás gerincét Kárpát-medencei fajták adják, miközben kötelezően meg kell jelenniük benne a Keszthelyen, dr. Bakonyi Károly által nemesített szőlőfajtáknak is. Már ez önmagában rengeteg variációs lehetőséget teremt. Egészen más karaktert adhat az Olaszrizling, a Hárslevelű vagy a Királyleányka, és máshogy alakítja a bort a Cserszegi fűszeres, a Nektár, a Pátria vagy éppen a Rozália.
Az arányokon túl azonban legalább ennyire fontos az összhatás. A Hegyke nevet nem viselheti automatikusan minden, a szabályok szerint összeállított házasítás: a tételeknek szakmai bírálaton is bizonyítaniuk kell, hogy valóban azt a stílust képviselik, amelyet a közösségi bor megálmodói kerestek.
A szabályok tehát megadják a koordinátákat, ám hogy ezeken belül milyen út vezet a kész borig, azt már minden pincészet maga dönti el.
A Hegyke sokszínűségét már fefedezheted: a 2025-ös évjáratból nyolc pincészet bora nyerte el a Hegyke minősítést, közülük öt tétel már kóstolható is. A Hegykékkel elsősorban az egyes pincészeteknél találkozhatsz, de érdemes nyitott szemmel járni a zalai és Nyugat-Dunántúli boros rendezvényeken és fesztiválokon is.
A 2025-ös Hegyke készítői: CIKA Pince, Dóka Éva Pincészet, Keszler Birtok, Medvebor Pince, Tóth Pince, Mándli Borház, Cezar Pincészet, és Varga Zoltán.
Öt pince, öt különleges megközelítés
Zalát bejárva, a borászokkal beszélgetve és a Hegykéket kóstolgatva gyorsan ráébredünk, mennyire eltérő utak vezetnek ugyanahhoz a célhoz.
A natúr borok világa
A A Hegyke borászok között egyetlen natúr borokat készítő Medvebor esetében például már maga a borkészítés filozófiája is markáns karaktert ad a Hegykének. Nagy Gábor számára a közösségi bor készítése külön szakmai kihívás, hiszen saját pincészetük stílusa valamivel távolabb áll a Hegyke elvárt karakterétől. Éppen ezért izgalmas számukra megtalálni azt a pontot, ahol a két világ találkozik.
Szőlőjük Zalaszentgrót-Csáfordon, a Déloldal-dűlőben terem. A déli fekvésű területet a környező völgy a nyugati szelektől is védi, innen érkezik az Olaszrizling és a Cserszegi fűszeres a házasításba.
A pince kézjegye leginkább a feldolgozásban válik láthatóvá. Szelektált élesztő helyett spontán erjesztéssel dolgoznak, vagyis az erjedést a szőlőn természetesen jelen lévő élesztőgombák indítják el. A bogyózott fehér szőlőt a préselés előtt 10–16 órán át héjon is tartják, hogy még összetettebb ízek és zamatok kerüljenek a borba. A két alapbor csak ezután találkozik egymással a próbaházasítások során.
A végeredmény egyszerre felel meg a Hegykével szemben támasztott elvárásoknak, és közben egyértelműen hordozza a Medvebor szemléletét is.
Néhány kilométerrel odébb már egészen más tényező kerül előtérbe.
A letagadhatatlan termőhely
Keszler Viktor számára a Hegyke karakterének egyik legfontosabb alakítója maga Huszonya-hegy. A Keszler Birtok zalaszentgróti szőlői löszös-agyagos talajú, jó fekvésű domboldalakon találhatók, és a borászat törekszik arra, hogy ebből a termőhelyből minél többet megmutasson a palackban.
A zalai kötődést a fajtakiválasztásban is tudatosan erősítik. A birtokon Cserszegi fűszeres és Rozália is terem, és jellemzően mindkettő helyet kap a Hegykében.
A szüreti időpont kiválasztásakor az érettség, a savak és a várható alkoholtartalom közötti harmóniát keresik. A bor reduktív technológiával készül, az erjedés után pedig igyekeznek csak annyira beavatkozni, amennyire szükséges. A különböző tételeket folyamatosan kóstolják, a végleges házasítás pedig sokszor csak közvetlenül a bírálat előtt születik meg.
A bor érdekessége ráadásul nem ér véget a palackozással. A tapasztalatok szerint némi érlelés után újabb zamatok jelennek meg benne, amelyeket Keszler Viktor maga is a huszonyai területek sajátosságának tulajdonít.
Ez pedig jól mutatja, hogy bár a fajtaösszetételt és a stílust lehet szabályozni, a termőhelyet nem lehet lemásolni. Huszonya karaktere csak Huszonyán tud megszületni.
Az illat az árulkodó jegy
A Tóth Pince Hegykéjénél ismét más kerül fókuszba. Zalaszentgrót környéki szőlőik keleti, délkeleti és déli fekvésű területeken találhatók, ahonnan a Zala-völgyre, tiszta időben pedig egészen a Keszthelyi-hegység, Somló és Türje irányába is ellátni.
A szőlőt kézzel szüretelik, a megfelelő időpontot pedig elsősorban a savak és a cukor egyensúlya alapján választják ki. A bor reduktív módon, kontrollált erjesztéssel készül, majd az alapborokból állítják össze a végleges Hegyke-házasítást.
A visszajelzések alapján azonban van valami, ami a Tóth Pince boránál rendre már az első pillanatban magára vonja a figyelmet: az illat.
Ez azért különösen érdekes, mert az aromatikus, virágos és gyümölcsös karakter alapvetően is hozzátartozik a Hegyke stílusához. Itt azonban ugyanez a közös tulajdonság egy kicsit hangsúlyosabban, szinte a pince saját névjegyeként jelenik meg.
A Dél-zalai Hegyke
A különbségeket nemcsak az egyes borászati döntések teszik izgalmassá. Maga a Zalai borvidék is sokkal változatosabb annál, mint hogy egyetlen karakterrel le lehessen írni.
A CIKA Pince például Nagykanizsa déli részén, a Szentgyörgyvári-hegyháton gazdálkodik. Hegykéjük alapját Olaszrizling és Rajnai rizling adja, ezekhez társul Cserszegi fűszeres és Királyleányka.
Ebben a házasításban az olaszrizling stabil alapot és szerkezetet adhat, miközben az aromatikusabb fajták könnyedséget, illatot és játékosságot visznek a borba.
A palackkal együtt pedig egy újabb zalai táj is bekerül a Hegyke történetébe, amely nem más mint a Nagykanizsa környéki szőlőhegyek világa.
Éppen ettől válik igazán érthetővé, mit is jelent egy borvidéki közösségi bor: nem egyetlen dűlőt szeretne megmutatni, hanem egy egész táj sokféleségét.
A házasítás szabadsága
A Dóka Éva Pincészet története pedig azt mutatja meg, mennyi alkotói lehetőség rejlik magában a házasításban.
Náluk az Olaszrizling jelenti a biztos kiindulópontot: tartalmas, stabil alap, amelyre jól lehet építeni. Ehhez érkeznek a Keszthelyen nemesített fajták, elsősorban a Nektár és a Pátria, amelyek illatukkal és könnyedségükkel formálják tovább a bort.
A végleges recept azonban nincs kőbe vésve. Évről évre változhat, mely fajták és milyen arányban kerülnek egymás mellé. A 2025-ös évjárat összetétele például izgalmas csavarral frissíti a borászat tradícióját. A családi kupaktanács eredményeként az Olaszrizling és Pátria duó mellé ez alkalommal Rajnai rizling és Furmint került, így a házasítás illatában a virágos jegyek kerültek előtérbe, de a tétel így is hamisítatlan Hegyke maradt.
Tarsoly Róbert borász számára a közösségi bor elkészítése minden évjáratban külön öröm, izgalmas szakmai kihívás. Megingathatatlanul hisz a zalai tételekben és a Zalai borvidékben rejlő potenciálban: Zalának ugyanis ezer arca van, ami mind érdemes lehet a figyelemre. A Dóka Éva Pincészet Hegykéi ezért évről évre egy-egy új gondolatot, harmóniát kívánnak bemutatni, miközben hűen tükrözik a 17 hektáron gazdálkodó családi borászat hagyományait és értékeit is.
Különbözőek, mégis van bennük valami közös
Ha a Hegykéket egymás mellett kóstoljuk, először talán a hasonlóságok tűnnek fel.
Mindegyik hozza azt a stílust, amelyet a kezdeményezés megálmodói kerestek: friss, üde, lendületes, jó ivású bor, amelyben ugyanakkor van tartalom is. Az illatok meglepően komplexek lehetnek: nem tolakodók, mégis határozottak, florális és gyümölcsös jegyekkel, amelyeket idővel akár a palackos érlelés további aromákkal egészíthet ki.
A kortyban a gazdag illatvilág valamelyest letisztul. Citrusos, zöldalmás, birses jegyek jelennek meg, szép savgerinccel, közepes testtel és alkohollal, szájat kitöltő korttyal és kellemesen hosszú lecsengéssel.
Ha azonban egymás után kóstoljuk a Hegyke borokat, annál inkább előbújnak az egyéni vonások. Az egyik illatosabb, a másik feszesebb. Az egyikben hangsúlyosabb a cserszegi fűszeres, a másiknak az olaszrizling ad erőteljesebb gerincet. Az egyiknél a spontán erjedés és a héjon tartás formálja a karaktert, máshol a reduktív technológia őrzi meg minél tisztábban a gyümölcsöt. Egyes borokban pedig maga a dűlő válik egyre felismerhetőbbé az idő múlásával.
Nincs két teljesen egyforma Hegyke. És ez így van jól.
A cikk 2026.08.19-én jelent meg először.
fotók: Adorján Flóra, Szeretünk Zala; Medvebor Pince, Keszlet birtok
A Szeretünk Zala a Hegyke hivatalos kommunikációs partnere.
