Talán bátran mondhatjuk, hogy nem is húsvét igazán, ha az asztalon dekorációként vagy az ételek részeként nincs hímes tojás. A legegyszerűbb festési mód a piros, vagy más színekben pompázó egyszínűre festett tojás. Azonban szerencsére ennek a hagyománynak is vannak fantasztikus kézműves mesterei, akik változatos mintázattal készítik évről-évre a nagyközönség számára a különleges hímes tojásokat. Nincs ez másként Zalában sem.
Miért pont a tojás a fő szimbólum húsvétkor?
Mint oly sok más ünnepünk a húsvét is pogány eredetű, eredendően a tavaszi megújulást idézte, a tojás pedig egyfajta termékenységi jelkép volt.
A vallási szokások térhódításával Jézus feltámadását ünnepelve a húsvéti ünnepkörben a tojás a megújulást és az élet újjászületését jelképezte.
A vidéki házaknál a böjti időszak alatt, – amikor nem csupán a húsevéstől tartózkodtak, hanem egyszerűbb, főképp zöldség és gabona alapú ételeket fogyasztottak rengeteg tojás halmozódott fel. A kamrákban összegyűlt tojás tetemes mennyiségét a böjt végeztével hasznosítani kellett. Saját részre elkészíteni, elfogyasztani, vagy elajándékozni.
Európában az első írásos emlék a festett húsvéti tojásokról 1615-ből való Strassburgból való. A szegedi Móra Ferenc múzeumban viszont őriznek egy avar kori női sírban talált festett, karcolt tojást, ami jelentős bizonyítéka annak, hogy a tojásdíszítés nem a kereszténységgel jelent meg.
Hetési tojások a Világörökség listáján
A dél-zalai településeken különös kincsekre lel a látogató. Zala megye Szlovéniával határos déli része, a Hetési tájegység különösen említést érdemel. Hetés az Őrséghez hasonlóan földrajzilag és néprajzi szokások tekintetében is határokon áthúzódó terület.
A Muravidék számtalan kulturális értékkel büszkélkedhet, ezek közül egyik a hetési mintával díszített hímes tojás.
A legkülönlegesebbek Tivadar Éva kámaházi népi iparművész keze által mintázódnak, aki élő hagyomány hordozóként szerepel a Világörökség listáján.

Mitől háromszor hímesek a tojások Dél-Zalában?
Dél-Zalában évszázados hagyománya van a tojásfestésnek. Főképp az egyszerű egyszínűre festett és viasszal írt tojások kerültek az ünnepi asztalra. A viaszolás a húsvéti tojás díszítésének jellegzetes és sokak által ismert módja, ahol az alapszín általában hagyományosan piros vagy annak valamilyen árnyalata – vörösesbarna, sárgáspiros, rózsaszínű.
Valljuk be a legtöbbünknek elsősorban a piros, esetleg a hagymahéjjal színezett berzselt tojások jelentik a húsvéti hímes tojást. Biztosan nem gondolunk feketére, pláne háromszorosan festett és mintázott tojásokra. Pedig a dél-zalai vidéki élet nem csupán hagyományokban gazdag, de egyes falvaiban pont ily módon készítették a húsvéti hímes tojásokat.
Nagykanizsa környékén a szokásoktól eltérően fekete volt a hímes tojáson az alapszín, amire az alap festése után viaszolták a tojásokat különféle mintákat az asszonyok. A feketére festés előtt kerültek rá a minták a tojásokra két fázisban, két színnel, ezért hívják háromszor hímes tojásoknak.

Viasszal hímzett húsvéti tojás
Dömötör Andrea tojásfestő népi iparművész, a Göcseji Múzeum gyűjteménykezelője 2003 óta készíti az egyedi mintával díszített hímeseket. Kezdetben csak saját maga örömére kezdett el az írókával változatos motívumokat karcolni a tojásokra.
2016-ban vitte először a csodaszép kézműves munkáit a Hagyományok háza által szervezett zsűriztetésre. 2019 tavaszán a jeles szakemberekből álló zsűri népi iparművész címmel ismerte el tevékenységét. A kézművesség számára sajátos szabadidős elfoglaltság, ami rendkívül módon hiányozna az életéből, ha nem készíthetné viaszos technikával megvalósított alkotásait.

Ezt is ajánljuk a húsvéti előkészületben
A karcolt húsvéti tojás
A karcolás technikáját is ismerik a nyugati országrészben. A karcolást egy speciális karcolókéssel végzik, a gyönyörű virág- és állatmintákat, valamint az egyes tájegységre jellemző motívumokat festett tojásokra rajzolják fel. Ehhez a tojásokat több rétegben festik meg, majd a karcolókést különböző erősséggel nyomják a tojáshéjra, amitől előbukkanak a világosabb és a sötétebb színárnyalatok.
A balatongyöröki népi iparművész, Csizy Istvánné Erzsike (1943-2021) igazi úttörője volt a tojáskarcolás mesterségének, melyet nagymamájától és édesanyjától sajátított el. Erzsike főként a Vas megyei Gencsapátiban elterjedt karcolást és annak motívumait vitte tovább munkáiban, amelyért több díjat is kapott, ma már pedig a Balatongyöröki Értéktár része is.

fotók: Márton Anikó, Mesés Hetés, Thúry György Múzeum, Dömötör Andrea, Balatoni Múzeum
Kiemelt kép: Szeretünk Zala
A cikk 2024.03.29-én jelent meg először.