Bolhapiacot szerte az országban találhatsz, de a nagykanizsaihoz hasonlót biztosan állíthatjuk, hogy nem. Zala második legnépesebb városának bolhája a használtcikk vásárláson kívül más, sokkal izgalmasabb élményekkel is kecsegtet. Mitől olyan különleges az egész megyében ismert Nagykanizsai Bolhapiac és milyen történeteket rejt, ha beszélgetésbe elegyedünk az eladókkal és a nézelődőkkel? Utazó riporterünk Zsófi saját élményei mellett sok hasznos információt gyűjtött erről a kultikus helyszínről, amelyeket örömmel osztunk meg Veletek.
„Majd veszünk a bolhán!”
Meg sem tudom számolni, hányszor hangzott már el nálunk ez a klasszikus mondat. És hogy mi lehetett a tárgya? Mondhatni bármi! Kedvenc vasárnapi családi programunknak köszönhetően ugyanis szépen és rendszeresen gyarapodik antik alkatrészekkel apukám műhelye, klasszikus vagy éppen különlegesebb olvasmányokkal a könyvespolcunk, egyedi darabokkal a ruhatáram, újabb és újabb eszközökkel a konyhai felszerelésünk, és nincs olyan szoba a házban, aminek a falát ne díszítené legalább egy “bolhás” festmény.

Számtalan kincsre lehet itt bukkanni, főleg, ha az ember hajlandó elég korán felkelni érte. Egy feketeöves bolhapiacozó barátnőm például tért már haza marhabőr thonet hintaszékkel, hasami sakura teáskészletettel, valamint antik ónémet ernyős lámpával, és hozzá illő komóddal is.
Könnyen megközelíthető, legyél akár helyi, akár átutazó
Hol is található pontosan ez a különleges kincslelőhely? A nagykanizsai bolhapiac (az autóbusz pályaudvarral szemben) a Vásárcsarnok épületében és parkolójában kerül megrendezésre minden vasárnap délelőtt. A körülbelül 15.000 m2-nyi területen „békeidőben” * átlagosan 400 árus kínálja eladásra a portékáit, jellemzően környékbeliek, de akadnak más megyékből érkezők is. A helyszínhez közelítve a zsákmányaikkal vígan szállingózó vásári népből tudhatjuk, hogy jó irányba tartunk a város egyik ikonikus épülete felé, de mielőtt odaérnénk, ugorjunk vissza kicsit az időben!

Nézz bele a Nagykanizsai Bolhapiac mozgalmas vasárnapjába!
@szeretunkzala A nagykanizsai bolhapiac sikerének kulcsa a kincsek mellett szociális töltetében rejlik: rendszeres találkozóhelyet biztosít a kanizsaiak és a különféle környékbeli falvakbók érkezők számára. ???? ???? Ha a környéken jársz vasárnap, akkor mindenképp tervezd be a bolhapiacos életérzés megtapasztalását! ???? A piac történetéért és további érdekességekért pedig keresd „Zala megye mindig nyüzsgő kincsesbányája: a Nagykanizsai Bolhapiac” című cikkünket a szeretunkzala.hu oldalon! INFO: ???? 8800 Nagykanizsa, Kalmár utca 6. ???? Minden vasárnap ⏰ Reggel 6-tól kb. délután 2-ig. #szeretünkzala #zalamegye #zalamegyeszépségei #nagykanizsa #bolhapiac #programajánló #utazzitthon ♬ Aesthetic – Tollan Kim
Majdnem, mint Velencében! Rejtélyes barangolás a Vásárcsarnok múltjában
Ha romantikájában nem is kifejezetten, tartószerkezetében a vásárcsarnok nagyon is hasonlít a kedvelt olasz turistacélpontra, ugyanis egy lápos, mocsaras területre épült, és 114 betoncölöp rögzíti a 8 méter mélyen kezdődő szilárd talajhoz. Megépítése önkormányzati megbízatásra kezdődött 1997-ben, és mindössze 7 hónap leforgása alatt sikeresen le is zajlott. Nagykanizsa új vásárcsarnokának pedig rögtön híre ment, több nagyvárosból is a csodájára jártak:
„Még a Székesfehérvári Önkormányzattól is elkérték a terveket.”
– emlékszik vissza büszkén Tüttő István, akkori polgármester, aki megosztotta velem egyik legkedvesebb projektjének a történetét.
Amint elkészült a csarnok, Horváth Gábor (a Héliosz-N Műsoriroda Rendezvényszervező és Szolgáltató Bt. vezetője) ötletének köszönhetően el is indult a nagykanizsai bolhapiac, kezdetben csak egy szektorban, pár tucat árussal, akik megunt, feleslegessé vált, ugyanakkor igényes régiségeiket, eszközeiket kínálták eladásra.
A kezdeményezés az elejétől fogva hatalmas sikert aratott, a bolhapiac egy év alatt olyan népszerű lett, hogy az árusítóknak az épületen belül további szektort kellett megnyitni, majd nemsokára „meghódították” a csarnok parkolóját, valamint az Európa tanács utca egy részét is! Idővel pedig a bolha mellé heti vásár is társult, így ha a klasszikus régiségárusoknál éppen nem járnánk szerencsével, még mindig beszerezhetünk új (zömében ruházati, háztartási vagy műszaki) termékeket, feltankolhatunk zöldségekkel, gyümölcsökkel, illetve vigasztalódhatunk egy-egy korsó sörrel, melyek között akár igazi helyi kézműves darabokkal is találkozhatunk, egy szelet zala kockával, lángossal, hekkel vagy akár a lacikonyha specialitásaival. Tavasszal pedig nem ritka 1-1 fánk árus sem a piacon, akitől igazi farsangi hangulatú eledeleket szerezhetünk be.
Tudtad?
A bolhapiac kifejezés a francia „marché aux puces”, azaz” bolhás piac” kifejezésből ered, mely arra utalt, hogy az eladásra kínált használt ruhák és bútorok új gazdái gyakran vittek haza nem kívánatos új lakókat is a megvásárolt portékákkal együtt…

Pénzügyi tanácsadóból régiségárus
Mi rendszerint kint kezdjük a nézelődést, és egy-két jó könyv reményében rögtön Horváth Gyula standja felé vesszük az irányt. Gyula már 40 éve foglalkozik használtcikkek, régiségek értékesítésével. Szülővárosában, Pécsett kezdte a piacozást, az első bolhára 2 szatyor áruval érkezett, a következőkre már biciklivel, majd egy kölcsönkapott kézikocsival, aztán egy teli utánfutós Skodával indult, nemsokára pedig jól kereső pénzügyi tanácsadói állását is otthagyta, hogy csak a bolházással foglalkozzon. Döntésében pedig az anyagiak mellett a szakma iránti szenvedélye is közrejátszott:
„Ebben a tevékenységben a kézzelfoghatóság is kielégített, hogy hozzányúlhattam egy-egy antik tárgyhoz, kicsit restauráltam, megvarrtam, ragasztottam, lecsiszoltam, volt, hogy vettünk régi fenyőfa bútorotokat, és nekiálltunk dörzspapírral lecsiszolni, a tulipános motívumokat kicsit festékkel kijavítani. Az igényesebb darabokat pedig bútoroshoz vagy restaurátorhoz vittem.”
Az évek során igazi profivá képezte magát a szakmában, a Magyar Bazárban hirdette régiségfelvásárló tevékenységét, a Pécsi Vásártéren üzleteket épített, és raktárakat bérelt a bútorok számára.
„Ez nem úgy jön, hogy na, most akkor én régiségkereskedő leszek. Meg kell venni a szakkönyveket, a régiségkönyveket, a néprajzi könyveket, érteni a kell festészethez, a szőnyegekhez, a fegyverekhez, a porcelánokhoz. A képzés egyrészt autodidakta módon zajlik, másrészt el kell lesni mástól, hogy ez miért ennyi, miért annyi, mit jelent az a felirat, a festményeknél érteni kell az aláíráshoz, tudni kell, hogy mitől eredeti egy kép.”
– ébresztett a szakma sokrétűségére Gyula.

Pályafutása alatt sok kalandot megélt, és számos kincs megfordult a kezei között. Volt, hogy olyan értékes szekrényre tett szert, amit a II. Világháború alatt felvittek a padlásra, és falat húztak elé, így védve a fosztogató katonáktól. Az is előfordult, hogy a szinte rásózott evőeszközkészletről kiderült, hogy valójában 3 kg ezüst.
Mára a bolházás leginkább egy nyugdíj kiegészítéssel egybekötött hobbi a számára, bár a folyamatosan pakolás, raktározás fizikálisan igencsak megterhelő tud lenni, az áru pedig van, hogy megázik, megsérül, elértéktelenedik, de a jó levegő, a közeg, és az egész tevékenység iránti szeretete mindent felülír, és segít túllépni a nehézségeken.

Ha érdekes volt számodra Gyula története, mindenképpen ajánljuk Neked a Kelemen Kenyere Pékség pékével készült riportunkat is:
Aki korán kel…
Miután végigjártuk a külső területet, és kellően átfagytunk, vagy évszaktól függően kimelegedtünk, akkor a csarnok komfortosabb, fedett épületében folytatjuk a kincsvadászatot. A sorok között bóklászva rögtön szemet szúr egy különösen igényes, antik tárgyakat, Zsolnay és Herendi porcelánokat, régi órákat és értékes festményeket kínáló stand.
Vidám tulajdonosán, Faragó Tiboron meg sem látszik a korai kelés, és a már hajnalban megtett 50 km. Ő ugyanis a somogy megyei Bélavárról jár a bolhára minden vasárnap, mondhatni a kezdetektől fogva, 22-23 éve.
„Normális esetben hajnali fél 3-kor indulok otthonról, 5 órára ideérek, 6-ra kipakolok, és negyed 1-ig maradok.”
És, hogy miért ér aranyat a korai kelés, és a stand kipakolása, amikor a vevők zöme ekkor még az igazak álmát alussza? Azért, mert a kereskedők, akik továbbértékesítés céljából vásárolnak árukat, illetve az igazi vadászok, a szenvedélyes gyűjtők bizony már 6 órakor lesben állnak, és nézik, ahogy az árusok újabb és újabb ereklyéket csomagolnak ki.
Tibor hagyatékfelvásárlás során szerzi be az árukészletét, antik bútorok és a porcelánok képezik a fő profilját, értékes portékáival pedig egy elég speciális vevőkört tud bevonzani.
„Szeretem, hogy sok különleges embert ismerek meg, nekem a vevőim zöme orvos, ügyvéd, mind olyan emberek, akikkel ha a civil életben találkoznák, az nekem mindent jelentene csak jót nem.”
– jegyzi meg viccesen.

A környék olvasztótégelye
És valóban, a kincsvadászat mellett a kapcsolódás, az ismeretségek építése és ápolása is kulcsfontosságú eleme a bolhának. Hiszen, itt minden héten összegyűlik Nagykanizsa és a környék apraja-nagyja, hogy nemtől, kortól és társadalmi státusztól függetlenül együtt bóklásszanak, kutakodjanak az árusítóstandok sorai között, régi ismerősök találkoznak, eldicsekednek legújabb szerzeményeikkel, és egy koccintás vagy közös ebéd során elmesélik egymásnak, mi hír a városukban, falujukban.
Szociális töltetének és sajátságos légkörének köszönhetően a Nagykanizsai Bolhapiac tehát nem csak régiségek beszerzésére, de finom ételek fogyasztására, vagy akár csak nézelődéssel egybekötött baráti, családi programnak is kiváló!
Ha a környéken járva te is szívesen bekapcsolódnál egy délelőtti program erejéig a helyiek életébe, és szeretnél igazán különleges szuvenírekkel hazatérni, akkor vasárnap irány a nagykanizsai bolhapiac!
fotó: Varga Zsófia – Szeretünk Zala
A cikk 2021.02.14-én jelent meg először.