Valahogy egész életemben kiemelkedően fontosak voltak számomra a női karakterek. Nem csak azért, mert édesanyám életszemlélete nagy hatással volt rám, de azért is, mert valahogy mindig izgalmasabbnak hatottak a női sorsok – kicsit mindig olyan volt, mintha a férfiak világában egy párhuzamos univerzum lenne megismerhető. Nőnapi különkiadásunkban olyan zalai kötődésű hölgyekre emlékszünk, akik tevékenysége emlékezetes maradt a régiónk és sokszor az egész ország számára is. Március 8-ra való tekintettel jöjjön hét ilyen nő ismeretterjesztő cikkünkben.
Ábrahám Gézáné – “Én is a parasztság életét éltem.”
Kezdjük a sort Ábrahám Gézánéval (avagy Mariska nénivel), aki köré a Szeretünk Zala csapatában kisebb kultusz alakult ki. Nagyon tiszteljük és szeretjük a munkásságát és talán nem túlzás azt állítani, hogy gyűjtőmunkája nélkül kevésbé ismernénk a zalai és vasi gasztronómiát (a szerkesztőségre ez biztosan igaz).
Na, de ki is volt az az Ábrahám Gézáné?
Egy nyolcgyermekes parasztcsaládba született hetedikként, mint egyedüli leánygyermek. Így nem is volt különös, hogy aktívan kivette részét a házimunkából – pláne, hogy édesanyja betegsége miatt muszáj is volt felvállalnia ezt a szerepet. A főzést édesanyjától tanulta, aki a körülmények és a nagy család miatt megtanította takarékosan bánni a főzőkanállal.
Mariska, igazi parasztasszonyként nem csak a konyha forróságában, de a nagy munkák idején a mező tikkasztó melegében is kivette a részét a munkából.
Zalába (Kisgörbő) ment férjhez, szintén parasztcsaládba. A főzés iránti elkötelezett szeretete miatt anyósától és a faluban élő asszonyoktól megtanulta a vasi után a göcseji szokásokat és ételek receptjeit is. Szakács szakmunkásvizsgát tett, és másfél évtizedig napközis óvodában volt főszakács.
Így egyrészt az őt körülvevő asszonyoktól és munkájából is kifolyólag számos főzési, sütési tapasztalatot szerzett, sok receptet készített, ismert meg, amelyeket “Vasi, zalai parasztételek és házi tartósítás” c. kötetében gyűjtött össze. Ami szinte minden háztartásba kötelező elem kellene, hogy legyen.
Mariska néni jótanácsával zárva a sort:
„Nem szabad mindenért boltba menni. Ha a ház körül megterem, ami szükséges, termeljük meg.”
Ehhez Kertikonyha rovatunk számos ötletet és tippet kínál. Olvass bele! >>
Erzsébet királyné (Sisi) szolgálatában – „Úgy érzem magamat, mintha áru volnék, amit megvásároltak!”
Festetics Mária kalandos élete Tolnán kezdődött 1839-ben. Ezután egészen fiatalon, még gyerekként Söjtörre került. Édesapja, gróf Festetics Sándor 1839-ben elcserélte unokatestvére, Festetics Bennó birtokát a zalabéri Horváthokéval. Ennek oka az volt, hogy Bennó adósságai miatt próbált megszabadulni a birtoktól. Festetics Mária így itt töltötte gyermekkorát.
Máriát is utolérte a nehéz élet anyagi terhei.
Így Klotid főhercegnő szolgálatába szegődött, végül pedig a szintén söjtöri Deák Ferenc és Andrássy Gyula javaslatára (noszogatására) Erzsébet királyné udvarhölgye lett. Az itt töltött időszakot nagy részletességgel feljegyezte, melyet mi is elolvashatunk az “Egy udvarhölgy naplója” című gyűjteményes könyvben. Ebben olvashatunk a Királyné személyéről, előnyös tulajdonságairól és hibáiról egyaránt, mialatt közelebbről is megismerhetjük az intrikákkal átszőtt világot. Annak ellenére, hogy eleinte vonakodott a szolgálathoz, Mária végül 1871-től egészen Erzsébet királyné haláláig vele volt.
Habár Mária nem söjtöri születésű és sok-sok évet töltött távol, számos olyan pontja volt életének, ami miatt igazi söjtörinek tekinthetjük. Amit mi sem példáz jobban, hogy 1923-as halála után (mely söjtöri birtokukon következett be) többek között, pénzt is hagyott örökül a söjtöriekre a szegényház felépítésének céljából.
Szendrey Júlia – “Egy nő több, mint csak asszony.”
Szendrey Júliát talán senkinek se kell bemutatni, hiszen ez a keszthelyi születésű hölgy Petőfi Sándor kedveseként és talán legfontosabb múzsájaként vonult be a magyar történelembe. Talán azt sem túlzás mondani, hogy a magyar Rómeó és Júliáról van szó (persze ezt némi dikert túlzásként beemelve ide – a szerk.).
Nem is csoda, hogy Petőfi költői vénáját és érzelem világát is erőteljesen befolyásolta.
Júlia ugyanis több nyelven beszélt, zongorázott, kimagasló műveltséggel rendelkezett és igazi könyvmolyként volt ismert környezetében. Egy igazi modern, független nő volt, aki a forradalmi évtizedek hevében égve bátran elmondta amit gondolt. Sőt, még verseket is írt.
„Az ifjúság és szerelem korában
Rózsákkal hintett pályatér helyett,
Én a tövises ösvényt választám, mely
Közelebb vitte hozzád lelkemet.”
Szendrey Júlia – A költészethez
Habár Petőfivel csupán egy rövid házasság jutott ki számára (közel két év), az iránta érzett szerelem mellett hosszan kitartott, mégha Petőfi halála után újra is házasodott. Júlia végül igen fiatalon 39 évesen hunyt el méhnyakrákban.
Látogasd meg Szendrey Júlia keszthelyi szülőházát! A Szendrey Emlékház a méltán híres Festetics allén található a Szendrey majorban (régen Újmajor). Az emlékházban berendezett kiállítás is vár, melyet előzetes bejelentkezéssel nézhetsz meg.
Sibrik Erzsébet – a haza bölcsének „bölcsője”
Talán az egyik leghíresebb zalai családként tekinthetünk a (kehidai) Deák családra, akiknek egyik fiúk a haza bölcse, Deák Ferenc lett.
Sibrik Erzsébet az ősi és tiszteletre méltó Sibrik családba született, egy kis rábaközi faluban, Csécsényben. Édesapja, Sibrik Antal Győr vármegye első alispánja volt, míg édesanyja a felsőőri Bertha család tagja. Házassága idősebb kehidai Deák Ferenc táblabíróval szintén fontos mérföldkő volt életében.
Bár anyagi helyzetük kezdetben nehéz volt, Erzsébet és férje közötti házasság előnyösnek bizonyult mindkét fél számára.
Erzsébet kiemelkedő neveltségéről és képességeiről is tanúbizonyságot tett, gyakran levelezett ismerőseivel, és szoros kapcsolatot ápolt Zala vármegye különböző családjaival.
Mindezek mellett anyai szerepe is rendkívül fontosnak és nagyhatásúnak tekinthető. Összesen hét gyermeknek adott világot mialatt az életútját kísérő nehézségek ellenére Erzsébet soha nem veszítette el kitartását és meghatározó jellemét.
Végül 1803-ban kehidai Deák Ferenc Antal születésekor vesztette életét, a szülés okozta komplikációk és a szülés helyének kevésbé sem ideális okai miatt.
Zalában számos helyszín és látnivaló kötődik a Deák családhoz, melyeket meglátogathatsz:
- Deák-kút, Kehidakustány
- Deák-kúria, Kehidakustány
- Deák ház, Söjtör
- Deák-forrás, -kút, Söjtör
Szegedy Róza – “Szegény legény ne forgolódjék körülötte, mert nagyra van nevelve.”
Kisfaludy Sándor élete és munkássága méltán öregbítette a magyar irodalom dicsőségét, ám kevesen tudják, hogy e kivételes tehetség mögött egy olyan asszony, Szegedy Róza állt, akinek személyisége és bája mély nyomot hagyott a költő lelkében és munkásságában.
Róza, Zala vármegye büszkesége és Kisfaludy Sándor múzsája, egyesítette magában a szépséget és az intelligenciát, ami őt emelte ki a kortársai közül.
Róza, mint azon kivételes szépségek egyike, aki körül több udvarló lebzsel, már fiatalkorában is magára vonzotta a figyelmet. Hírnevének elősegítője volt a gazdag származása és a vonzó megjelenése, ami sokakat elbűvölt.
Ám egyetlen udvarló sem tudott olyan mély nyomot hagyni szívén, mint Kisfaludy Sándor.
A költő érdeklődése és rajongása Szegedy Róza iránt már fiatal korában megmutatkozott. Kisfaludy mindent elkövetett annak érdekében, hogy közel kerüljön Rózához, de a sors többször is keresztezte terveit. Végül a véletlennek köszönhetően Sümegen találkoztak.
Ez a találkozás azonban elegendő volt ahhoz, hogy Kisfaludy Sándor szívébe mélyen beégjen Róza képe. Az esemény hatására Kisfaludy verset írt, ami végül nem került fel a magyar irodalom felső polcára, állítólag igen rosszul sikerült… De, végül mégis összeházasodtak.
Háry Emma – az örök élni akarás költője
Emma 1916-ban született hat testvér közül, édesapjuk korán meghalt. Kicsi korától tüdőbetegséggel küzdött (a sors fintora, hogy végül testvérei közül ő halt meg legutoljára 82 évesen), ami egész életét alapjaiban határozta meg.
Tüdőbetegsége azonban nem hátrányként jelent meg hosszúra nyúlt életében.
Aktívan részt vett a közösségi tevékenységekben. Mélyen vallásos nevelése és erős szociális lelkiismerete arra ösztönözte, hogy karitatív tevékenységekkel segítse az elesetteket és a szegényeket. Bár még fiatalon is fontolgatta az apácává válást, végül más hivatást választott magának.
Betegsége ellenére vidám, energikus és életigenlő volt, és már 15 éves korától aktívan írt verseket.
Amelyeket különböző fórumokon, köztük a Leánykongregációban is bemutathatott. Költeményeit a Zala megyei Újságban és más katolikus lapokban is publikálta. „Fehér tüzek” címmel kötetével számos pozitív kritikát zsebelhetett be. Rendszeresen szerepelt műsoros esteken és vallási eseményeken és több városba is meghívták felolvasóestekre és kulturális rendezvényekre.
„Engedd, Istenem, hogy gyufa legyek,
lobbanásnyi, rövidke élet,
melynek fényénél legalább egy ember
meglásson Téged.”
Háry Emma – Testvéreim a margaréták c. gyűjteményéből
Kanizsai Orsolya, Nádasdy Tamás nádor neje
Kanizsai Orsolya, az ősrégi Osl nemzetségbeli főnemesi család sarjaként, olyan környezetben született, mely már eleve meghatározta életét és sorsát.
Apja, Kanizsai László, Vas vármegye főispánja, rendkívül gazdag és befolyásos nemes volt, aki számos kastélyt és uradalmat birtokolt a Dunántúlon. Orsolya így egy előkelő környezetben nőtt fel, melyben a vallásos értékek és a családi hagyományok is meghatározóak voltak.
Orsolya életének egyik fordulópontja volt, amikor még gyermekkorában elveszítette apját és testvéreit. Szapolyai János herceg pedig 1532-ben Orsolyát Nádasdy Tamásnak, a híres Nádasdy család sarjának, ígérte feleségül. Az esküvő különösen fontos volt a két nemesi család közötti kapcsolat szempontjából, és Orsolya így Nádasdy Tamás oldalán került a politikai és társadalmi élet középpontjába.
Kanizsai Orsolyát, mindössze 14 éves korában, hatalmas vagyon örököseként vette feleségül az akkor 37 éves Nádasdy Tamás.
Kanizsai Orsolya élete olyan pályát járt be, melyben az ősi nemesi hagyományok, a politikai kapcsolatok és a vallásos értékek mind együtt játszottak szerepet. Élete és tettei emléket állítanak nemcsak neki, hanem egy olyan kornak is, mely a történelem egyik meghatározó időszakát jelenti a magyar nemesség életében. Orsolya nem csak feleségként, de művelt asszonyként is helyt állt.
Férje távollétében ő maga irányította birtokaikat a sárvári várban, és még gyakori betegségei sem állították meg.
Őt tartották korának egyik legműveltebb asszonyának, aktívan levelezett ismerőseivel, és szoros kapcsolatot ápolt Zala vármegye számos családjával.
Több ezer levél maradt fent ebből az időszakból, amikből mi is szemezhetünk a “Szerelmes Orsikám…” c. gyűjteményből.
Nádasdy Tamás sárvári udvara kétségtelenül az elvándorló értelmiség egyik legfontosabb dunántúli központja volt a török uralom alatt. Amiben Kanizsai Orsolyának elvitathatatlanul nagy szerepe volt.
A cikk 2024.03.08-án jelent meg először.
forrás: Wikipédia
