Rezi nem éppen a világ teteje, Zalának viszont az egyik legmagasabb pontja. A rajta fekvő fellegvár egykoron a néha felbukkanó ellenséget tartotta távol, ma pedig kirándulókat fogad és kápráztat el az ormáról nyíló panorámával. Természetesen annak a ténye mellett sem mehetünk el, hogy a zalai és a magyar borkultúra és gasztronómia egy fontos, rezzenéstelenül álló bástyája ez a kicsit több mint ezer főt számláló falu.
Rizlingország “hegyei” tárt karokkal várnak
A faluba érdemes a déli irányból érkezni, hogy az eléd táruló táj látványa mellett rögtön megértsd miért hívják “Rizlingországnak” Rezit. A nyugalmat árasztó szűk kis utcácskákat járva a dombokba mélyedő présházak különös alakja és a “hegyeket” sűrűn benövő szőlő jelzi: megérkeztél.
Jogosan merül fel benned a kérdés: Hegyek? Hiszen nem az Alpokban vagyunk…
Itt bizony nem olyan hegyekről van szó! A zalai tájszólás egyik legmeglepőbb nyelvfordulata, hogy itt az embereknek nem telkük, farmjuk, vagy éppen grundjuk van, hanem bizony “hegyük” – utalva a zalai táj dombosságára.
A tekergő utakon tovább haladva ráeszmélünk, hogy mennyire kedves településre érkeztünk. Tiszta levegő és a barátságosan integető, olykor beszélgetésbe is elegyedő lakosok igen emlékezetes desztinációvá teszik ezt a zalai “országot.”
A rómaiak hagyatéka még mindig kitartóan fellelhető ebben a Keszthelytől kevesebb, mint 10 kilométerre található faluban. Szőlősgazdái a mai napig szívesen táplálják a magyar borkultúrát több száz éves szőlészeti hagyományai mentén, főként rizling típusú szőlőikkel. A növekvő igények miatt manapság nem csak fehér, de kék típusú szőlőfajtáknak is otthont ad ez a változatos területű föld. Kóstolhatunk merlot, cabernet, oporto fajtákat is.
Talán nem is meglepő tanácsunk: érdemes végig kóstolni a pincészetek borait!
Tipp:
Reziben nyaranta megszervezik a Nyitott Pincék Éjszakáját, ahol a szőlősgazdák és a helyi kistermelők helyi borokkal, falusi ételekkel, zene-bonával várják a látogatókat a nappal mesés tájba, este pedig hegyi hangulatba burkolózó Rezi szőlőhegyre.
Rezi, a bakancsos turizmus egyik égköve
Az Országos Kéktúra abban a szerencsés helyzetben van, hogy Rezi a zalai szakasz egyik fő állomása. Rendesen pörög is a bakancsos turizmus, hiszen évente túrázók ezrei (ha nem több) keresik fel első sorban a várat. Az odavezető út a települést elhagyva sűrű erdő ölelésében tekereg és a fel-fel bukkanó rálátás a tájra élvezetes kirándulást biztosít. Nem is beszélve arról a panoráma dömpingről, ami a célt elérve várja az embert…
Érdemes hát a balatoni/hévízi nyüzsgést magunk mögött hagyva egy kis természetjárásra indulni. A Meleg-hegyi erdőket bejárva javasolt tovább haladni és felfedezni a közelben lévő látnivalókat is.
Jó pár kilométerre található a Tátika és a rajta fekvő vár. Tőle nem messze Európa legnagyobb sztúpája, a zalaszántói Béke Sztúpa. Itt már érdemes autóba szállnia annak, aki nem gyakorlott túrázó, hiszen tizen kilóméterekről van szó. Ha a séta mellett döntenénk készüljünk fel, hogy egy igazán aktív állat- és növényvilágot fogunk felfedezni!
Tudtad?
A vár alatti hegyoldalban található a Siskalikja barlang, ami egykoron a Hévízi meleg forrásvíz feltörési helye volt.
A Rezi vár váratlan szépségű kilátása
Aki járt már a Rezi várban az tudja, hogy a megmaradt, ég felé nyújtózkodó 8-10 méter magas és közel két méter széles falak mellett elnézve tényleg páratlan kilátásban van része a kirándulónak.
Szinte 360 fokos rálátásunk lesz a Balaton-felvidékre, a Meleg-hegy púpjára a közeli Tátikára és a rajta fekvő várra. Fejünket tovább forgatva, igazán bámulatos, amikor szemeink rátalálnak a Béke Sztúpa fehéren világító kupolájára. Arról nem is beszélve, hogy tiszta időben még a Balatont és a Sümegi várat is láthatjuk.
Érdemes a várfalak alatt lévő környéket is végig pásztázni, hiszen a mesebeli nevekkel megáldott Vindornyafok, Vindornyaszőlős, Vindornyalak, Várvölgy és a már emlegetett Zalaszántó is a látvány részét képezik. Nem csak vizuálisan, de óránként felcsendülő templomharangjaik is emelik a helyen töltött percek és órák különlegességét.
A történelem egy romos szelete: Rezi vár
A várat már a 13. századból való írásos emlékek is említik. Sorsa kissé hányattatottan alakult, ugyanis kézről kézre adták a nádorok, püspökök, de volt olyan is, hogy az urak ostrommal szerezték meg egymástól. A török dúlás ideje alatt aztán a Pethő család birtokolta a várat, kiknek „uralkodása” alatt a 16. század végére az teljesen romokban hevert, használhatatlanná vált. Majd a 18. század végén a Festetics család kezébe kerül, de a romok rendbe hozását csak a 2000-es években kezdik meg.
A 418 méter magas dolomit csúcson álló Rezi vár ma a kirándulók fellegvára. Innen lenyűgözően szép a napkelte és a napnyugta is. A vár „kertjében” idős fák adják az árnyékot, melyek alatt számos piknik padot és asztalokat, valamint tűzrakóhelyeket találunk.
Reziben a zalai gasztronómiába is belekóstolhatunk
Az utóbbi időben a kistermelői, kézműves élet is igencsak felélénkült a Meleg-hegy lábánál. A bakancsos turizmuson túl egyre nagyobb szerepet kap a faluban a gasztronómia, amely a helyi termelők kitartó és magas minőségű munkájának köszönhető.
Rezi ma már kézműves sajttal, kovászos kenyérrel és házi szörpökkel is büszkélkedhet.
Igazi finom, kovászos kenyérért nem kell a világ végére menni. Csak Rezibe. A Kelemen Kenyere Pékségről készült interjúnkban bemutatjuk „Rezi kovászának” titkát, de azt is megtudhatod, hogyan készül a kovászos kenyér és milyen egy pék élete.
Zárásként, pedig egy idézet Juhász Ferenc költő Rezi bordal költeményéből:
“Nézd a rezi hegy üstökét,
zöld bozontját nyomja az ég,
rengő erdeit.
Ott ül eső boronálta
fején sziklakoronája.
Gőzoszlopok tömődnek a dus fellegekig.”
fotó: Pocsai Ábel, Adorján Flóra – Szeretünk Zala
A cikk 2021. május 11-én jelent meg először.
