Ismerős az érzés, amikor egy másik közegbe kerülve boldogan ecseteled, hogy mennyire ennél egy békamignont a zúza mártás után, majd kikerekedett szemekkel néznek rád, hogy te meg melyik bolygóról jöttél? Ha igen, akkor biztosan rendelkezel dél-zalai gyökerekkel. Ha viszont nem, de érdekel mit eszünk az ország ezen részén, mindenképp olvass tovább!
Békamignon – eredetét a mai napig rejtély fedi, de ettől függetlenül is a legnagyobb helyi kedvenc
A békamignont biztosan megtalálod szinte minden nagykanizsai cukrászdában. Nem magyarázzuk túl, a nevéből minden azonnal kiderül. Béka forma, belül csokis-kakaós massza – amit hagyományosan maradék süteményekből készítenek -, az alján vékony piskóta, a felszínén nem túl vastag, zöld színű cukormáz. Édes, de nem túl sok. Nem ismerünk olyan helyit, aki ne imádná.
A legmeglepőbb a békamignon-ban, hogy Egerben és Erdély bizonyos részein is helyi sajátosságként tekintenek rá, ellenben máshol többnyire még csak nem is hallottak róla.
Hogy lehetséges ez? Magunk sem tudjuk, ugyanis semmilyen írásos feljegyzésre nem vezethető vissza az eredete és az elterjedése.
A süti származásának helye és története annyira bizonytalan, hogy nevének helyesírásáról sem találtunk egyelőre pontos információt. Hol békamignon, hol békaminyon formában hivatkoznak rá.
A nagykanizsai Tourinform iroda békamignon-nal kapcsolatos bejegyzése alatti hozzászólásokból az derül ki, hogy a nagykanizsai lakosok az 1950-es évek második fele óta emlékeznek rá, továbbá többen említették a város akkori egyetlen cukrászüzemét, mint elsődleges terjesztőt.
Két helyi cukrászdával fogtunk nyomozásba, hogy kiderítsük a béka útját Zalában, de nem jártunk sikerrel.
Ha Neked van bármilyen családi legendád vagy információd a béka eredetéről, esetleg találkoztál vele máshol is az országban, írj nekünk üzenetet a hello@szeretunkzala.hu e-mail címre. Derítsük ki a békamignon eredetét!
Barack – a legkedveltebb lakodalmas
Nem állíthatjuk, hogy nem (volt) elterjedt az egész országban, de azt határozottan, hogy Zalában és főként Nagykanizsa környékén a mai napig reneszánszát éli.
Nincs lakodalom barack nélkül!
A barack nem más, mint a narancsos színű, édes ízű gyümölcs formáját utánzó, diós, kakaós masszával töltött piskóta, kívül cukorba forgatva. Tagadhatatlanul cukorbomba, diétázóknak nem vagy csak kóstolás gyanánt ajánljuk, de így is rengeteg kevésbé édesszájú embert ismerünk, aki imádja. Valószínűleg azért, mert a gyermekkor ízeit idézi meg sokakban, hiszen régebben akár heti szinten is sok helyen készítették.
Napjainkban elsősorban zalai lakodalmakban vagy helyi piacokon találkozhatsz vele, de érdemes otthon is kísérletezni ezzel a recepttel!
Egy iharosi receptet ajánlunk Szabó Imréné Kláritól:
Hozzávalók:
- 20 dkg zsír
- 50 dkg cukor
- 2 tojás sárgája
- 2 dl tej
- 75 dkg liszt
- ⅕ sütőpor
- 15 dkg darált dió
- 2 dkg kakaó
- rumaroma
- 10 dkg vaj
- tojásfehérje a kenéshez
- színes aroma a barack színéhez
A zsírt, 30 dkg cukrot, a tojássárgáját és a tejet elkeverjük (kb fél óra, tisztára kell keverni), majd 2 órát pihentetjük. Hozzágyúrjuk a lisztet és a sütőport, majd kis golyókat formázunk. Megsütjük, majd még melegen kettévágjuk és kikaparjuk a belsejét.
A kiszedett tésztamorzsalékot tejbe áztatjuk, majd hozzáadjuk a maradék cukrot, a darált diót, a kakaót, a rumot és a vajat. Összegyúrjuk, majd ezzel töltjük be a tésztát. A barack egyik felét lekenjük a vízzel hígított aromával, majd az egészet átkenjük tojásfehérjével és a végén kristálycukorba hempergetjük.
Kukorikú-kukoris – nem csak kakas mellé
A kukoris már Somogyhoz köthető, hisz Csurgónagymartonban és környékén készítik (sőt még fesztiválja is van), de a megyehatár nem gátolja meg a dél-zalaiakat a fogyasztásában.
Csurgónagymarton Nagykanizsától déli irányban 30 km-re található és főként augusztus közepén érdemes felkeresni, mert minden évben ekkor rendezik a Kukoris fesztivált.
A kukoris nem más, mint egy sodrott kalács (két fonatú és keményebb, mint a rendes kalács), amit hagyományosan a kemencében sütnek ki. Általában sült húsok mellé fogyasztják, mert ez alapvetően egy sósabb tészta.
Mi a Csurgói Kistérség weboldalának receptjét ajánljuk kipróbálásra.
Ünnepi mártások – zúza, fokhagyma, torma és paradicsom
Másnéven a lakodalmas mártások. Bár szerencsére nem csak zalai lakodalmakban, hanem a vasárnapi asztalnál is találkozni vele. Éttermekben viszont sajnos nem jellemző az árusítása.
A mártásokat hagyományosan mindig a húsleves után fogyasztják, a levesben kifőtt hússal. A hús lehet marha, kakas vagy tyúk, melyek közül az utóbbi a leggyakoribb. A főtt hús és a mártások is külön tálakon érkeznek, először mindenki szed magának a húsból, erre merik rá a kedvenc mártást.
A legjellemzőbb a zúza mártás, ugyanis ez esetben a levesben főtt tyúk vagy kakas zúzáját is egyből hasznosítani tudják. De előszeretettel készül fokhagyma, torma vagy épp paradicsommártás is a főtt hús mellé.
Gyerekkoromban a paradicsom volt a kedvencem, ezt vette át a fokhagyma, majd a zúza mártás imádata, így ennek a dél-zalai receptjét osztom meg veletek is.
Zalai zúza mártás
Először előfőzzük a zúzát. Semmiképp sem szabad nyersen ledarálni, mert keserű lehet tőle az étel. Az előfőzött zúzát apró kockákra vágjuk. Zsíron/olajon hagymát pirítunk, majd hozzáadjuk a zúzát és azzal is jól lepirítjuk. Fokhagymát adunk hozzá (ízlés szerint, de alapvetően mehet mellé bőven), majd babérlevéllel, borssal és majorannával ízesítjük. Ezt követően alaplével kétszer visszapirítjuk. A második után megszórjuk kis liszttel, majd hozzáadjuk a tejfölt és felengedjük húslevessel. Végül készre forraljuk.
Tejfölös vargánya leves – a zalai erdő csodás hagyományokat teremt
Ennek a levesnek több változata is ismert a környéken, a lényeg azonban a fő hozzávaló, a vargánya. Szerencsére a sok környékbeli erdőnek hála vargányából a legtöbbször nincs nagy hiány. A vargányaleves készülhet tejfölösen vagy tejszínesen krémlevesként, de fogyasztják savanyú krumplilevesként is.
Mi a tejfölös vargánya leves egyszerűbb népi változatát osztjuk meg veletek:
Zsíron hagymát pirítunk, majd rádobjuk az apróbb kockákra vágott burgonyát, majd a vargányát. A friss vargánya vízbe áztatott szárított vargányával is helyettesíthető – ez az elterjedtebb téli változat, hisz akkor nem sok friss gombát találni. Kevés liszttel megszórjuk, majd hozzáadjuk a tejfölt és egy kevés pirospaprikát és alaplével vagy vízzel felengedjük. Babérlevéllel, sóval, borssal és kevés köménnyel és fokhagymával ízesítjük, majd készre főzzük. A végén egy kanál ecetet forralunk bele.
Pátrói lepény – annyira regionális, hogy máshol keresve sem találod
A pátrói lepény különlegessége, hogy szinte tényleg csak Nemespátróban készítik, ellenben nagy valószínűséggel minden régiónak megvan a maga variációja rá. Mi legjobban a törökök böregjéhez tudnánk hasonlítani.
Maga az alaprecept különbözik, mivel a törököknél kihagyhatatlan hozzávaló a joghurt is. Alapvetően egy vékonyabb pizzatésztához tudnánk hasonlítani, amit betöltenek és vaslapon, serpenyőben, kemencében kisütnek.
A különlegessége és a regionalitása a töltelékben keresendő.
Nemespátróban és környékén kerekrépával töltik be (vigyázat, nem a miklósfai savanyítottal, hanem a frissen lereszelt répával) és azt fűszerezik.
Általában karácsony környékén készítik, gyakran elfogy már a fa díszítése közben. Ha marad belőle másnapra, kicsit már megszikkadva, diós mártással fogyasztják.
A pátrói lepényről egy nemespátrói nagymamától hallottunk, pontos dél-zalai receptet sajnos nem sikerült szereznünk tőle, mint ahogy minden vérbeli nagymama, ő is érzésre készíti a tésztát. Ám ha kipróbálnád, akkor alapnak bármilyen vékonyabb lepény megfelel, a lényeg a répás töltelék és a diós mártás. Mi kipróbáltuk és meglepően finom!
Répaleves, dödölle és tökös-mákos rétes – az elterjedtebb klasszikusok
A miklósfai savanyú répáról és a belőle készült ételekről itt írtunk korábban, így nem is szaporítanánk vele a szót. Egy biztos, mindenképp érdemes kipróbálni, ha télen a környéken jártok. A miklósfai savanyú répából készült leves talán az egyik leginkább a régióhoz köthető jellegzetesség és szerencsére a mai napig nem ment ki a divatból a készítése.
Érdekel a savanyú kerekrépaleves dél-zalai receptje? Nem bonyolult elkészíteni, ezért kezdő kuktáknak is ajánljuk.
A dödölle bár kevésbé egyértelműen köthető Nagykanizsához, mert a Vas megyeiek is sajátjuknak tekintik, mégis talán a leghíresebb étkek között tartjuk számon. Fesztiválja és a legnagyobb hagyománya viszont kétségtelenül Nagykanizsán és környékén van. Sok háztartásban heti szinten is asztalra kerül és szinte nincs olyan környékbeli étterem, ahol ne kóstolhatnád meg.
Otthon is elkészítenéd az igazi zalai dödöllét? Olvasd el a gasztrofelelősünk által gyűjtött receptet és csinálj magadnak dödöllét!
A tökös-mákos rétest is a helyi sajátosságok közé sorolnánk, hisz a megye más részein és főként az Őrségben sokkal inkább az almás-mákos vagy a sütőtökös-mákos variáció terjedt el. Itt viszont kimondottan a főzőtököt gyalulják le a mák mellé. Elsőre sokaknak meglepően hangzik, de kihagyhatatlan finomság.
Ha jobban elmélyednél a zalai hagyományos ételek világában, ajánljuk figyelmedbe a nagykanizsai születésű Prikryl József venesz díjas mesterszakács könyveit. A Zalai, vasi paraszti ételek és A dödölle című könyvekben rengeteg regionális receptre lehet bukkanni.
Süss, főzz a Kertikonyha után szabadon! Hagyományos, vidéki, háztáji receptek egy zalai háztartásból.
Ha van saját kedvenced vagy bevált recepted, esetleg olyan regionális fogás, amiről még mi nem hallottunk, ne habozz megosztani velünk az hello@szeretunkzala.hu e-mail címen. Jó sütögetést kívánunk mindenkinek!
Fotó: Gelencsér Janka, Szindbád az Utazó, Turi István, Balogh Krisztián, Ízőrzők, Szellem a Fazékban
A cikk 2021.12.01-én jelent meg először.
